Chapter 5 - Essen!

Sziasztok!

Bocs, hogy későn hoztam az új részt, de indult a tanév! Na, de ne is beszéljünk erről!

Kellemes olvasását!

Xoxo, - Dorka

Éljen a vasárnap, és az egész napos próbák! Éljen Október 4!
Reggel háromkor keltem, és a testem ólom nehéznek tűnt. Kedvetlenül mentem a zuhanyzóba és szabadultam meg a pizsamámtól. Óvatosan kicsatoltam az egyetlen örök ékszert, egy egyszerű kis karkötőt lótuszvirág medállal, ami Billy szerint a tisztaságot jelenti,majd leraktam egy kis polcra. Három-négy éve kaphattam Billytől és azóta nem veszem le, kizárólag vízzel érintkezés során. Ezt még Katherinnek sem adtam oda, hiába kérte, de az sem érdekel, ha nem lesz e hiányától tökéletes az alakítás, mert soha nem fogom levenni! Ez az én kis egyetlen kincsem.

Beszálltam a zuhany kabinba majd magamra engedtem a forró vizet. Mikor kellően tiszta lettem, megtöröltem magam és felvettem a ruhám. Megfésülködtem,összekötöttem a hajam, fogat mostam, majd egy edző táskába belepakoltam a tánc órai felszerelést és rosszkedvűen dugtam a fülembe a fülhallgatómat. Morogva kinyitottam az ajtót és csak annyit mondtam Paulnak, hogy álljunk meg egy kávézónál. Bólintott, majd angolosan távoztunk a hotelből.
A limuzin már ott volt, készen arra, hogy a zenekari próbára vigyen. Holnap lesz egy kisebb koncert, ahol nyolc dalt fogunk előadni, és 3 órát próbálunk a próbaterembe majd kimegyünk a helyszínre is.
Beültem, majd az utas tér és az előtér közötti falat felhúztam.
Rosszkedvem oka az volt, hogy nagyon hiányzott Billy. Hiányzott az örökös késése, a csipkelődése, és még az is, hogy mindig megvédett, pedig semmi szükségem nem volt rá...
A rádióból szomorú zene jött, mire a szememből kicsordult egy könyv, de hamar letöröltem, szipogtam kettőt, majd adót váltottam, és hallgatni kezdtem Rihanna S&M számát. Egy-kettőre jókedvem lett és elővetem egy kis tükröt a táskámból, meg a szempilla spirálom, és igyekeztem megtenni a lehetetlent. A szempillám kifestése állva sem megy, nemhogy egy autóban ülve.
Ügyességemnek köszönhetően csak egyszer akartam kiszúrni a szemem. Ügyes vagy Selena, még egy ilyen és szemkötővel fogsz holnap színpadra álni!
Billy-t a koncert esteje óta nem láttam. Minden porcikám arra biztatott, hogy keressem meg, de tudtam, hogy rossz ötlet lenne. Rettentően hiányzott, de én döntöttem így. Na, jó nem pontosan, de belementem..
A fülbevalómmal matattam, még meg nem érkeztünk a kávézóhoz. Kiszálltam az autóból, és megkértem Paul-t, hogy maradjon a kocsiban, majd lassan besétáltam az üzletbe. Az ide járó vendégek gondolom nem voltak hozzászokva, hogy egy híresség is ott veszi meg a reggeli koffein adagját, mint ők, mert mikor beléptem a boltba, mindenki engem nézett, és oly csend támadt a helyiségben, hogy már kezdett kínos lenni. Oda sétáltam a pulthoz, majd kértem egy extra fekete kávét  Paulnak, egy normálisat magamnak és néhány sütit. Mikor megkaptam őket kifizettem, és egy jelentős méretű porravalót adtam. 
Kifele jövet mosolyogtam majd köszöntem. 

Az autónál Paul kezébe nyomtam a nem megrendelt kávéját, majd egy mosoly után beültem az autóba.
Lassan Paul is megkerülte az autót és felébredve a bámulásból, beült az autóba, majd lassan elindult. Már nem sok idő volt a megérkezésig, így összenyaláboltam a szétesett lelkem és vártam, hogy ott legyünk. Nem tudom, mi van mostanában velem, de egyre furább vagyok.
Eddig kizárólag nyári táborban táncoltam, csupán szórakozásból és a tanfolyam kedvéért. Most meg ezzel is keresem a kenyerem. Vagyis a Katherinét. Miután Billy mindig lehurrogja a táncolásom, kezdtem tartani a közönségtől. És itt van még az éneklés: eddig meg sem mertem nyikkanni, mikor egyedül kellett énekelnem, most meg arra készülök, hogy megtegyem több ezer ember előtt. És sminket viselek, meg szoknyát! Amiket normális esetben SOHA nem vennék fel. Komolyan meg kell nézetnem magam egy orvossal; ugyanis ha így haladok, akkor komoly bajok lesznek vagy Katherine-t hamarabb lecsapom, mint terveztem.
Odaértünk a koncert helyére, de még mielőtt kiszállhattam volna Paul közölte, hogy ő majd megy, és engedjem, hogy nyissa nekem az ajtót, mert neki ez a dolga. Nagy sóhajtást követően engedelmeskedtem neki, majd kiszálltam a járműből. Hiába nem ma volt a koncert napja, azért lehetett rajongókat látni " I love Katherine" felirattal. Próbáltam jó képet vágni a dologhoz, de valahogy még sem ment. Ideges voltam. Méghozzá nagyon is. Nem elég, hogy ez lesz az első koncertem, és fogalmam sincs, hogy is kell levezetni egyet, most még a bénázásomat a rajongók végig is nézik! HURRÁ! Már vártak engem, így mikor kiszálltam a kocsiból Monica karon ragadott és elindultunk egy fedett sátorba. Ahol semmi különleges nem volt, csak egy asztal tele enni-és innivalóval, valamint pár mikrofon és elektronikai cuccok, amiket nem nagyon tudtam beazonosítani, tudás hiányában. Ne azt mondok, hogy nem értek a technikához, csak azt, hogy ezek a komoly zenei berendezések hidegen hagynak, és ha netán' valamiért meg kellene tanulnom a kezelését, akkor tuti előtte elunnám az életem. Hisz rengeteg gomb, meg tekerő izé volt rajta, vagyis nagyon nem nekem való...
Az ég hangosan megdörrent, mire sokan odakapták a fejüket.
- Ne essen! Kérlek - hallottam mellettem egy mély férfi hangot és én vele ellentétben azért könyörögtem, hogy essen. Féltem ettől a koncerttől, mert szerintem a tudásom nem elegendő ahhoz, hogy megcsináljam úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy nagyon nem az igazi Katherine vagyok...
Monica közben átterelt egy teljesen telepakolt kisebb sátorba, ahol azonnal e is nyomtak a székre, és festeni kezdtek. Nem tudom, hogy mennyi ideig ülhettem ott, de hallgattam az embereket, miszerint az időjárás javulni kezd és nem lesz itt semmi baj. Fantasztikus! Sehogy sem úszom meg ezt a fellépést, még ha csak 3 dalt kell is elékelnem.

Trailer

Helló!

Hoztam egy trailert nektek! Az új rész másfél hét múlva várható! Addig is megtaláltok a többi blogjaimon! :)

Kíváncsian várom a véleményeteket! :)

Xoxo, Dodó

Chapter 4 - Konw it?

Hi!
Itt a negyedik rész is kibővítve!!
Kellemes olvasást!
UI: A nyottaott betűkre kattintva megnézhettek a ruhát!


A pénteki nap reggel négy órakor kezdődött. Ahogy az ébresztő óra megszólalt, ugrottam ki az ágyból, és mentem zuhanyozni. Katherine esti, utolsó utasításai szerint nem festettem ki magam, azt majd megcsinálja a sminkes. Hogy a kedvébe járjak, felvettem egy kék ruhát, mely a térdemig ér, van rajta egy kis öv, és attól felfele mintás; egy fekete lapos szandált, és egy fekete blézert, a reggeli hideg ellen. És a RUHÁM tökéletes volt.

Miközben a szerepemet gyakoroltam, a nyakláncomat csatoltam be. A reggeli omlett volt, és miután megettem, felkaptam a táskát, és intetem Paulnak, hogy mehetünk. Miközben a lifthez sétáltunk, írtam egy üzenetet Kath-nek, hogy elindultam, kezdődik a nap.

- Miss Moning! Ma kénytelen lesz beszélni az újságírókkal. Teli van velük a hall. Csak válaszoljon pár kérdésre, aztán mehetünk – bólintottam. A lift felért, lenyomtuk a földszint gombot, és az elindult le a tömeg felé. Paulnak igaza volt, hiába volt öt óra, már a fotósok fele az utcán állt. Ahogy kiléptünk a liftből, üdvrivalgás tört ki. Egyszerre fordult felénk az összes szem, és jöttek pár lépést közelebb.

- Nyugalom, emberek! A hölgy ad néhány választ, de azután mennünk kell! – állt elém Paul, hogy hátrébb nyomja a tömeget.

- Miss Moning! Várta már a mai első forgatását Los Angelesben? – kérdezte az egyik. Emlékeztettem magam Kath esti eligazításáról: A médiának nem mindenről kell a pontos igazságot tudnia, de mondj igazat, és került a kínos kérdéseket, na és persze tereld a szót.

- Igen, nagyon vártam ezt a napot. Los Angeles egyszerűen fantasztikus, szóval várom már a munkát – feleltem.

- Katherine! Ön tegnap Nick Jones-sal egy autóval távozott. Önök közt több van, mint szimpla munkakapcsolat? – Nick és Kath megegyeztek, hogy titokban járnak, ezért hazudnom kell.

- Nick nagyon kedves, régi barátom. Nem járok vele együtt, szigorúan csak barátok vagyunk! – egy áll mosolyt erőltettem az arcomra.

-  Uraim ennyi volt, a hölgynek mennie kell! - mondta Paul.

- Csak még egy utolsó kérdés! Ez a szigorúan barátság meg fog változni a filmbéli csókjaik után? -  Hogy mi van?

- Ami a filmbe történik, az a filmbe is marad! – majd elindultunk ki a limuzinhoz. Meg könnyebbülten ültem be a limuzin hosszú ülésére.

A munka kemény volt és mást sem hallottam, mint: "Katherine ne könnyezd le a szemfestéket!" "Csapó indul! Leáll! Katherine, mit csinálsz?" "Valaki hozzon Katherine-nek egy kávét, mert mindjárt elalszik!" "Katherine agymosáson mentél keresztül? Mit csinálsz?"

Délután négyre teljesen elfáradtam, de még be kellett tanulnom 12 oldalnyi szöveget. Holnap ismét kora reggel próba, közben megbeszélés Monicával, majd forgatás este hatig, utána még táncóra.

Kath este megcsörgetett, hogy minden rendbe ment e, mire a válaszom az volt, hogy leszakad a lábam és, hogy megsüketültem. Elmesélte, hogy Billy nem vett észre semmit, és az iskolában sem történt semmi különös. Megkérdeztem tőle, hogy minek a tánc óra, ő azt mondta, hogy már elkell kezdenem megtanulni a Come & Get it szám színpadi és videó klipes táncát, mert a jövő hét szerdán újra fel kell vennünk a dalt, majd csütörtökön vesszük fel a videó majdnem összes részét, utána dolgozok az új albumon.

Mindent beleírtam a naptárba, majd mentem szöveget tanulni. 

Éjjel egykor még nem aludtam. Csak ültem az ágyon, és gondolkoztam. Vajon mit csinál most Billy?  Péntek van, tehát Kathnél alszik. Fájt bevallanom, de féltékeny voltam. Mi van akkor, ha jobban szeretni őt mint engem? Kikeltem az ágyból, és a gardróbba mentem. Katherine azt mondta, hogy hátul vannak még ruhás dobozok, ezért lassan kibontottam a dobozt, majd melléültem, és elkezdtem nézegetni a ruhákat. Voltak mini alkalmi ruhák, színes farmerek, mély kivágású felsők. Pár ruhát előhagytam a dobozból, felakasztottam őket egy vállfára, azokat, meg a ruha tartókra. Kiválasztottam a holnapi RUHÁM.

Majd ittam egy korty vizet, és elindultam aludni, megint.

Reggel hagytam magam fél ötig aludni, aztán átballagtam a gardróbba, és az este összeválogatott ruhákat magamra kaptam. Hajam tetejét összefogtam, majd lekaptam egy croissant a tányérról, és felkaptam a táskám, meg a forgatókönyvet, és mondtam Paulnak, hogy ugorjunk már be egy kávézóba, mert mindjárt elalszok. Hozott nekem egy kávét, és elindultunk Jen felé, aki ragaszkodott hozzá, hogy mindig a nyomomban legyen.

-          Nagyon csinos vagy! – mondtam neki. Egy gyönyörű szép SZETTET VETT FEL.

-          Én meg imádom a nacidat! Tudod ezt soha nem láttam még Kath-en, de nagyon jól áll.

A próba után, mikor épp a sminkemet csinálták, vagyis próbálták; Monica eldarált mindent amit tudnom kellett, majd engedte, hogy menjek forgatni.

Rex a nap végén, azt mondta, h nagyon megvan velünk elégedve, aludjon mindenki sokat (főleg én) na meg azt, hogy holnapra 20 oldal menjen, majd bementem a fiúk öltözőjébe, a forgatókönyvemért, amit elcsentek.

Mikor épp kerestem, csörgött a mobilom. A hasonmásom volt, hogy nyissam ki a hátam mögött lévő szekrényt. Mikor kinyitottam azt, sikítottam, míg be nem fogta a számat.

-          Katherine! Te mégis mi a fenét keresel itt? Nem kellene iskolában lenned? - förmedtem rá. NA nekem is egy szupersztárra kellett rábíznom az életemet!

-          Én is örülök neked, csinos vagy! Ma csak öt órám van, és megbeszéltem Nick-el, hogy találkozunk és beszélünk– ekkor berontott Jack, Matt és Nick. Hallottam, hogy a nyomukban a rendező is jön. A fiúk csak nézek Kath-et és engem, majd mielőtt Rex bejöhetett volna, bezárták Kathet a szekrénybe.

-          Mi volt ez a visítozás? – érdeklődött. Nick a srácokra nézett, hogy le ne buktassanak.

-          Izé, csak megláttam egy egeret! – improvizáltam.

-          Egerek? Nagyszerű! Jön még valami? Hívom az irtókat, holnap úgyis az egyetemen forgatunk.

Kiment a szobából, és bezártuk az ajtót, majd kiengedtük a lányt a szekrényből.A fiúk csak értetlenül néztek ránk...tehát úgy, ahogy mindenki mikor meglátott minket. A kettő srác, meg csak kapkodták a fejüket, nem tudták, hogy mi történik.

-          Csak én nem értek semmit? – dobta le magát a székre Jack.

-          Srácok ő itt Katherine! Ő pedig Selena! Röviden annyi, hogy életet cseréltek, mi meg nem áruljuk be őket!

-          Tehát akkor te szabad vagy? – jött felém kacsingatva Matt.

-          Nyugodj le, Mattie. Selena szíve foglalt.

-          Ezt nem hiszem el! Minden jó csaj foglalt?

-          Mi van Jane-nel, vagy Jenniferrel? – tudakoltam.Csak dünnyögött egyet, amjd nyomkodni kezdte a kezében lévő készüléket.

A tánc óra egész jó volt, bár holnapra tuti görcsbe lesz minden tagom. Nagyon élveztem a koreográfiát, és rájöttem, hogy szeretek táncolni.

Már alig vártam a videó klipet, meg a koncerteket. Különös izgalommal töltött el, hogy valami szokatlan dolgot is csinálok.

Este a zenekarral skype megbeszélést folytattunk, az új albumról.

-          Kath kellene még pár szám, mert hárommal nem megyünk semmire. - a zenekar egy kanapén ült, és két embernél gitár volt, és épp, hogy csak figyelt a bszélgetésre. Én vártam, hogy megszáradjon a körmöm a kezemen, amin a maniküürös gyönyörűre csinált.

-          Oké, hát..izé, nekem van néhány számom, amit én írtam, esetleg megnézhetnétek. Nem a legjobbak, de talán kilehetne belőlük valamit hozni! - dobtam fel az öltetet.
-     Wow, Katherine! Ezt az oldaladat még nem is láttuk! - jöttek közelebb a kamerához a fiúk.
-     Hát...izé....az élet csupa meglepetés! - mondtam.

-         Áttudod csatolni e-mailban? - bólinottam, majd a beszkennelt lapokat egyesével átküldtem nekik.

-          Jó, figyu skacok, nekem lépnem kell.- mondtam. Az oka pedig: fáradt vagyok!

-          Okés! Szia! - mielőtt kikapcsolhattam volna a beszélgetést, az egyik gitáros srác mondta, hogy várjak egy pillanatot.
-     Átadod üdvözletünket? - kérdezték? 
-     Mégis kinek? - Húztam össze a szemöldököm.
-     Katherine-nak! - majd kinomtak. Én csak ültem megsemmisülve a laptop előtt.

Ez a titok egyre több mindenki számára kiderül. Valamit tenni kell, hogy Jane, a rendező, filmes emberek és Billy soha ne tudjon róla!

Chapter 3 - I promise!

Sziasztok!
Elhoztam nektek egy nagyon hosszú részt!
Kellemes olvasást!
*Kibővítve!!:)
Xoxo, -D.

Csak énekeltem, és énekeltem. Nem akartam, hogy a számnak vége legyen. Egyik kezem a mikrofon állványon, a másik magán a mikrofonon volt. Két kézzel tartottam magam, nehogy elszédüljek a magassarkúban. Csoda, hogy még megvan a cipő sarka. Aki ismer az tudja, hogy életemben egyszer volt rajtam magassarkú cipellő, de akkor is csak két percig, de se a cipő, se a lábam nem bírta a megpróbáltatást. Ekkor megesküdtem, hogy nem veszek fel soha az életbe ilyen lábbelit, ám ezt most megszegtem, és szerintem meg is fogom még.
Éneklés közben a közönséget pásztáztam a szememmel. Kezükben telefon, kezeikkel jobbra-balra ringatták magukat. Néhol a foszforeszkáló tárgyak is előkerültek. Hirtelen megpillantottam Billy-t, engem nézett, s száján mosoly bujkált. Szívem egy dobbanást kihagyott, gyomromban pillangók repkedtek. Még akkor is ilyen hatással van rám, mikor nem kéne. Elkaptam a tekintetem, még mielőtt észrevehetett volna. Ebben a dalban annyi volt az érzelem, hogy be kellett csuknom a szemem, hogy átadhassam a közönségnek. Gyakran láttam, hogy sok énekes olykor, csupán csak pillanatokra de becsukja a szemét, sokszor idegesítőnek találtam, de már egyáltalán nem tűnt annak, sokkal inkább természetesnek.
A számnak vége lett, s a tömeg tombolt. Mindenki állva ünnepelte az első számot. A színpad elsötétült, és ideje volt hátra menni. Idétlenül visszatotyogtam a sötétségbe a lányokhoz. Megdöbbenve néztek rám. Katherine kezébe nyomtam a mikrofont, és közöltem vele, hogy ő állított a színpadra, ne csodáljozzon, hogy teljesen rossz voltam.
- Megvagy őrülve! Ez isten király volt - ujjongott Jess.
- Komolyan? - néztem Kathre, akitől azt reméltem, hogy az előadás közben meggondolta magát a cserét illetően.
- De még mennyire! Én mért nem tudok ilyen érzelem dúsan énekelni? -hisztizett Katherine.
- Majd Selena megtanít! - kacsintott Jess. Az öltözőben Kathel ketten maradtunk, mert a harmadik tag elment kamu innivalóért a VIP szekcióba. Mi meg maradtunk, és teljes erővel vakartuk le rólam a sminket. Mikor ezzel kész voltunk, átvettem a ruhát, majd gyors teló számot és chat nevet váltottam Kath-el, és megbeszéltük, hogy este, késő este beszélünk. Közben megérkezett az innivalóm, átjuttattak a szellőzőn, és már mehettem is.
Billy idegesen nézte a mobilját. Felvette a füléhez, és hallottam, hogy hívást kezdeményez.
- Talán nem engem keresel? - kérdésemre nagyot ugrott.
- Ekkor a sor volt a büfénél? - nézett rám gyanakvóan.
- Igen és most is az van, csak jókora lökdösődéssel tudtam hamar végezni - mosolyogtam - na és, hogy tetszik a koncert? - Jobban ment a hazugság, mint gondoltam. Lepattantam a székbe és igyekeztem magam lecsillapítani.
- Kezdem élvezni! Jobb a csaj, mint gondoltam! - nézett rám - Az szem festék rajtad? - jött a fejével közelebb.
- Nem, dehogy! Tudod, hogy nem sminkelem magam! - mentegetőztem.
- Igen, de teljesen olyan, mint ha az lenne rajtad! - próbálkozott tovább.
-  De nem az! Most pedig nézzük a koncertet! -mondtam. Lassan elfordult és meg elkezdem a szemem körül vakarni a festéket.

A koncert nagyon jó volt, és úgy tűnt Billy is élvezte.
Otthon hátramentünk a nagy tölgyfához, és felmásztunk rá.
- Tudod Sel, jól éreztem magam ma este. És azt ne mond, hogy nem vetted te is észre a hasonlóságot köztetek, amiről hónapok óta papolok neked. Nagyon hasonlíttatok, legalábbis kívülről.
- Mért hasonítasz engem egy szupersztárhoz? Hisz teljesen mások vagyunk, kívülről is. Engem például szinte soha nem látni leengedett hajjal, ő pedig mindig úgy van; ő szereti a szoknyát, és a mini ruhákat, engem meg a hideg is kiráz tőlük; Katherine magassarkúban járkál, én pedig kitöröm benne a sarkam. Nem értem, hogy mért akarsz olyannak látni, mint egy sztárt. - mondtam a fa ágnak dőlve. Ezzel a kis monológommal azt akartam elérni, hogy felejtse már el azt, hogy hasonlítok Kath-re; ami ugyan nagyon is igaz volt, de ezt jobb ha nem tudja.
- Sel, sajnálom, ha megbántottalak. Nem akarlak olyannak látni, mint ő, csak azt mondom, hogy hasonlíttatok. Őszintén mondva szeretem amilyen vagy és nem akarom, hogy megváltozz! - ahogy rám nézett a szívem megcsavarodott. Hisz pont azt teszem, megváltozom - Habár nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha énekelnél, nyilvánosan, és nem csak a zuhany alatt, vagy épp magadba. Tegyünk ígéretet! - lelkendezett.
- Mégis milyen ígéretet? - kíváncsiskodtam.
- Ígérd meg nekem, hogy soha nem leszel olyan, mint Kirsten, vagy mint egy díva!
- Hogy jön ide Kirsten? -érdeklődtem.
- Kirstennel csak a baj van. Mindig csak a cipője, a sminkje és a ruhái érdeklik.
- Rendben, megígérem, hogy nem leszek olyan! Te pedig ígérd meg, hogy soha nem hagysz magamra!
- Selena! Én akkor sem hagynálak magadra, ha arra kérnél! - mosolygott.
- Akkor mehet?
- Mehet! - mondta.Összekulcsoltuk a kisujjunkat majd megráztuk.
- Annyira kicsinyes ez! - mondtam nevetve.
- Igen az! - mosolygott - Gyere, menjünk késő van! - Leugrott a fáról, majd segített nekem is lejönni. Bementünk a hátsó ajtómon, és az elsőhöz mentünk.
- Holnap találkozunk? - dőltem neki az ajtónak.
- Lehet! De egész délelőtt plusz délután edzés lesz, de majd hívlak! - ezzel közelebb jött megpuszilta a homlokom, majd elment.
Lassan mentem fel a lépcsőn és a ma estéről gondolkoztam. Nem biztos, hogy jó ötlet ez a csere, de megteszem, és nem magamért. Billy miatt teszem, hogy végre büszke legyen rám, és ne gondolja azt, hogy szükségem van segítségre, hogy megvédjem magam; se azt, hogy nem vagyok jó semmire. Elterveztem mindent: Cserélek Katherine-val, aztán mikor már megy a sztár lét, mindent elmondunk Billynek, aztán visszatérek a normál életemhez.
Lassan besétáltam a szobámba. Az ajtóval szembe van egy hatalmas  ablak, az ajtó mellett van az íróasztalom, mellette a sarok, majd ahol új fal van, ott egy két szárnyú ajtó, ahol a gardróbom van, mellette a nagy ágyam, majd újabb fal, és az ablak. Az ablak bal oldalán egy afféle zene sarok, ahá fel van állítva a szintetizátorom, mert a zongorát nem hozhattam fel, mellette meg a gitárjaim. Egy elektronikus és egy normális. Az ágyammal szembeni falon egy nagy falra akasztott szekrény, amin a Tv-m, könyveim, DVD lejátszóm, elromlott kamera, CD-k vannak. Mellette pedig a fürdő szoba ajtó. A fürdőt két oldalról is meglehet közelíteni, a folyosóról és a szobámból. Egyke gyerekként nem vagyok ugyan elkényeztetve, de mindenem megvan, amire valaha vágytam. Vagyis majdnem minden...
Az asztalomon választottam egy színes lapot, és aláírtam, mint Selena Gomez. Az első aláírásom Billy-t illeti meg, bármi is történjem. Elraktam a fiókomba, egyszer, amjd odaadom neki...
Ledőltem az ágyamra, és majdnem elaludtam, mikor csöngött a mobilom. Kath volt az.
- Szia! - köszöntöttem.
- Szia, figy nincs sok időm, mert mennem kell a filmes partira, csak azt akarom mondani, hogy holnap 10-kor limuzin áll meg a házad előtt. Szállj be és ott leszek és. Oké? És akk megmutatjuk egymásnak az életünket.
- Oksi, mondom a címet!
Miután lediktáltam a címüket, letettem a telefont és álomba merültem.
Mivel hétköznap volt az ébresztőm szokásához hívően megszólalt. Idegesen lenyomtam, majd élveztem, hogy nem kell iskolába menni ma. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, és leültem reggelizni a tévé elé.  Miután befejeztem a gabona pehely elfogyasztását, az óra már azt mutatta, hogy elmúlt kilenc, azért felmentem a szobámba, felvettem egy farmert, egy kék pólót, és egy kapucnis pulcsit, a jó öreg Conversemet és indulásra kész voltam. Tíz óra lesz pár perc múlva. Kiültem a lépcsőre, majd hagytam, hogy a konty alól kiszabadult pár hajszálamat csapkodja a szél.
Pontban tízkor limuzin parkolt a házunk előtt. Egy testes férfi kinyitotta az ajtót, s köszöntött, mint: Jó reggelt, Miss Gomez. Beültem, és a gázra lépett. Mellettem Katherine szintén laza ruhában, kapucnis pulcsiba.
- Szia!
- Szia, Selena! Most elmegyünk az én úgynevezett otthonomba, vagy hétköznapi nevén, a hotelbe.
- Te hotelbe laksz? - kérdeztem meglepetten.
- Csak erre a két hónapra vagyok bezárva oda. Ő itt Paul a sofőröm és a testőröm is együtt. - mutatott a férfira, aki a kormányt bűvölte.
- Hello, Paul. - biccentett egyet.
- Jessicán kívül csak ő tudhat a cseréről. Ő fog téged mindig furikázni.
- Klassz! - mondtam nem túl lelkesen. Nem értem mért nem lehet, hogy a saját autómmal menjek, és ne egy feltűnő limuzinnal járjak.
- Hölgyeim! Sajnálom, hogy meg kell zavarnom a beszélgetést, de lenne egy kérdésem! Az apja tud erről?
- Nem, nem tud! És nem is fog, Paul, szóval lakat a szájon! - Paul eljátszotta, hogy lelakatolja a száját, majd eldobja a lakatot. - Megérkeztünk. A hátsó ajtón lesznek kénytelenek bejutni, ha nem akarnak feltűnést! - mondta Paul, miközben kitett minket egy elhalt utcán.
- Rendben! Fent várjuk, Paul. Parkolj le aztán gyere.
- Értettem. - ekkor Paul elhajtott.

Besurrantunk a hátsó ajtón, én megálltam egy biztonságos sarokban, ahol nem vesz észre senki, miközben Kath lement a kulcsért.
Öt perc múlva már fent voltunk a luxus lakosztályban. Minden egyszerűen hatalmas, gyönyörű és drága volt.
-Gyere velem, megmutatom az új otthonodat! - bevezetett a konyhába, majd magyarázni kezdett.
- A reggelit kérésemnek megfelelően öt órakkor tálalják, és van tíz perced megenni. Utána irány a forgatás.
- Várj! Milyen forgatás? - érdeklődtem.
- Hát az Angyalok városa. Amit itt forgatunk Los Angelesben. Emlékszel? Ne mondd, hogy még nem hallottál róla!
- De, hallottam. Csak azt hittem, hogy már kész van.
- A késztől messze áll. Mondjuk úgy, hogy egy hónapunk van minden forgatást befejezni, és még a felénél sem tartunk. Nick most tért vissza a srácokkal na meg a kis barátnőjével a turnéjukról, és most kezdődik a kemény munka! Eddig felvették az összes olyan szereplő jelenetét, akik nem a főszereplők. - észrevettem, hogy mikor kimondja a "barátnő" szót, arca megrándul.
- Féltékeny vagy vagy szerelmes? - tettem fel a kérdést, mikor öntötte a narancs levet. Kérdésemet meghallva elejtette a kancsót, és az a földön darabokra esett. Nagyot ugrottam, míg Kath csak nézett maga elé bambán, és nem mozdult. Paul rohant be idegesen.
- Mi történt? Jól vagytok?
- Csak a kancsó! Jól vagyunk! - magyarázkodott Kath.
- Menjetek ki, majd feltakarítok én! - kitessékelt minket a helyiségből, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy nincs semmi a kezében, feltettem a kérdést újra.
- Szóval? Féltékeny vagy vagy szerelmes?
- Mintha nem ugyan az lenne - ült le egy karosszékbe, ami a hatalmas nappali közepén volt.
- Valójában, nem ugyanaz. Ha féltékeny vagy, akkor lehetsz bármire; a sikerére, az életére, a vagyonára, a barátnőjére. De ha szerelmes vagy, akkor mindig rá gondolsz, és bármennyire megbánt megbocsájtasz neki, mert szereted. Ha szerelmes vagy mindig tetszeni akarsz neki, és megfeleni, de egy idő után rájössz, hogy ezekre semmi szükséged, mert ha megakarsz neki felelni, olyan dolgokat teszel meg, amiket nem tettél volna meg, soha.
- Valaki nagyon szakértő ebben! Van valakid? - erre a kérdésre elvörösödtem.
- Ú, azt hiszem ez válasz volt!
- Nem! Nincs senkim, sajnos. Bár egy srác nagyon bejön, de őt nem érdeklem!
- Ez biztos, hogy nem így van! Mesélj róla valamit!
- A neve Billy. Vele voltam tegnap a koncerten. Pöttöm korunk óta ismerjük egymást, de nem úgy tűnik, hogy érdeklődne irántam.
- Szerintem tévedsz. De ha mégsem, akkor miután megmutattuk neki,  hogy mire is vagy képes, hidd el érdeklődni fog. Gyere nézz körül! - minden helyiséget megmutatott, és elmagyarázta, hogy mit, hogy kell csinálnom. Már csak a hálószoba volt hátra, és előre rettegtem. Mindenki tudja, hogy Katherine imádja a szoknyákat, ellentétben velem.
- Már csak a szobám van. - a kétszárnyű ajtót kinyitotta és csokoládé színű szobába érkeztünk. Giga nagy ággyal, egy fésülködő asztallal. két éjjeli szekrénnyel, és egy szekrénnyel. Egymás mellett kettő ajtó volt. Mindkettőt kinyitotta. Az egyik egy fürdő bejárata volt, a másik egy gardrób. Ha lehet így nevezni. Inkább volt egy ruha bolt.
- Anyám ez hatalmas! - néztem körül. a szoba tele volt estélyi, mini ruhákkal, de nadrágot és felsők is voltak.
- Á ez nem mind! Van még pár ruci, de azokat hátul a dobozba találod.
- Pontosabban mekkora is ez a gardrób?
- Kilencven négyzet méter. Nem mind ruha, például ott hátul van egy kanapé, és ott az ékszeres szekrény is, meg a cipőket is itt találod.
- Azt hittem, hogy a héten jöttél L.A-be.
- Igen, de erre vannak embereim! - mondta teljes közömbösséggel.
- Arra, hogy bepakolják a szekrényedet? -bólintott.
- Hát akkor eléggé szokatlan lesz az új életed, ugyanis ott nem lesz - megrángatta a vállát.
- Akkor nézzük, hogy egy méret vagyunk e! - kezembe adott egy irtó mini ruhát, egy piros magassarkúval.
- Ezt biztos, hogy nem veszem fel!
- Mért nem?
- Túl mini a ruha, és különben sem szoktam szoknyát viselni. Ez a cipő magassarkú, amiben én nem tudok járni! - magyaráztam.
- Akkor most megtanulsz! - belökött a fürdőbe, nekem meg nem volt választásom, fel kellett vennem a ruhát.

Öt perc volt mire teljesen felöltözve ( már amennyire lehetett ebben a ruhában teljesen felöltözöttnek nevezni magam) eljutottam a fürdő ajtóig. A tegnapinál ezerszer hülyébben közlekedtem a magassarkúban.
- Igazad volt, borzalmas a járásod! De majd megszokod. Valójában nem olyan nehéz, húzd ki magad, lépkedj kecsesen, és mosolyogj!
- Ez nem olyan könnyű. Istenem, de jó volt nélküle az életem.
- Ha még lépni sem tudsz benn, mit csinálsz, ha majd táncolnod kell?
- Táncolni? Magassarkúban? Lehetetlen. Komolyat Katherine, még táncolni sem tudok, nem, hogy ilyen cipőben. Ez a csere rossz ötlet volt. Lásd be, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra. Semmi nem vagyok, ami te igen, szóval szerintem hagyjuk is ezt! - megfordultam, hogy átöltözni menjek, mikor Kath vissza húzott.
- Selena, kérlek maradj! Megfogod tanulni, csak bízz bennem és Jessicában. Minden rendbe lesz, és mire oda kerül a sor, hogy Billy mindenről tudjon, nagyon ügyes leszel. Most pedig gyere ide, látni akarok valamit. - odament egy óriási tükörhöz, és intett. Lassan oda topogtam.
- Nézd meg, hogy mennyire hasonlítunk! Szerintem nem csak kívül, de belül is, hisz mindketten vágyunk valami másra, eddig ismeretlen dologra. És most itt az idő, hogy, amire eddig vágytunk, most a miénk legyen.
- Tényleg úgy gondolod, hogy jó lennék Katherine-nek?
- Persze, csak egy kis változtatás kell! - a hajamhoz nyúlt, és a szoros kontyból kiengedte a hajam. A gesztenye barna tincsek leértek a hátam közepéig. Ezer éve nem láttam már magam így, leengedett hajjal. Meglepődve néztem magam a tükörben.
- Na látod, tökéletes vagy! Most pedig gyakorold ebben a járást, még én felveszem a ruháidat.
- Mi, mért?
- Elég egy Katherine az utcán, és nekd gyakorolnod kell. Ergo, te jössz ki  a hotelból Kath-ként, én pedig leszek Selena, akit senki nem ismer.
- Köszi! -mondtam.
- Tudod, hogy nem bántásként értettem. De nem tudod elképzelni, hogy milyen nagyszerű érzés, mikor úgy mehetsz ki az utcára, hogy egy árva lélek sem jön oda, autó grammért, vagy egy fotóért. Apropó autó gramm. Meg kell tanulnod az aláírásomat. Itt egy minta, gyere megmutatom, hogy kell.
Egy asztalhoz vezetett, megmutatta, hogy kanyarintsam a k-t és, hogy az M-et szívnek rajzoljam, majd magamra hagyott, míg ő átöltözött.
Egyre jobban belejöttem az aláírásokban, így nem vettem észre, hogy végzett, és az asztalra dobta a forgatókönyvet, aminek hangjától megugrottam.
- Ezt még egyszer ne csináld!
- Talán nem tiszta a lelki ismereted?
- Most, hogy tudom, mire készülünk; nem nagyon nem!
- Bánom, hogy kérdeztem! - leült mellém, majd magyarázni kezdett a színészkedésről.
- Mindegy, hogy a való életben mennyiszer sebeztek meg, hagytak el, vagy bántottak meg; a kamera előtt ezeknek nem kell, sőt nem kell látszódiuk. Fel kell venned egy maszkot, ami kizárja a világban történő dolgokat. De ez nem azt jelenti, hogy a játékodba nem csempészhetsz valódi érzelmeket. Ha vannak olyan elfojtott érzelmeid, amit felszínre tudsz hozni, az adott jelentben, az tökéletes.
Sokszor azt a maszkot, amit felveszel a forgatás alatt, a riportereknek, fotósoknak, híres embereknek is meg kell mutatni.
A riporterek ezerrel a nyomomba vannak, vagyis most már a tiedben. Figyelj rájuk, mert bárhol ott lehetnek, és sokszor nm azt a sztorit hozzák le, ami igazából történt. De figyelnünk kell, hogy csak egy Katherine-ről tudjanak. Van olyan programod, ahol feltétlen részt kell venned?
- Billy minden meccsén! Azokat nem hagynám ki, soha.
- Oké. Tehát akkor Selena leszel, de máskor nem. Ha nem szükséges.
- Katherine, mi van a szüleiddel? Ők nem fognak rájönni?
- Csak apám van, ő jelenleg Európában tartózkodik. Anyu meghalt, legalább is azt hiszem.
- Hogy érted, hogy legalább is azt hiszed?
- Apám egyszer-kétszer mesélt róla, és egyszer mikor megkérdeztem tőle, hogy találkozhatok e vele az életben, azt mondta, hogy lehet. Másik alkalommal meg azt, hogy meghalt. Nem igazán tudom, hogy mi az igazság, de talán jobb is így. És neked?
- Anya szerintem nem fog rájönni, ugyanis alig van otthon, így nagyon keveset találkozunk. Ha jól alakítod a lúzer lányát, nem vesz észre semmit.
- Nem vagy lúzer, csak szimplán hülye - mosolygott.
- Erről Kirstent is meg kellene kérdezni!
- Még is melyik az a Kirsten?
- Az iskola király kisasszonya, és életem elrontója.
- Majd én helyre rakom!
- Kath. Ne! 1. Nem éri meg. 2. Foglalkozz a tanulással. 3. Ezt a két évet kibírom még vele.
- 2 év? Azt hittem, hogy végzős vagy!
- Öt éves osztályba vagyok. Vagyis még van kettő évem, ezzel együtt.
- Jó visszafogom magam, de csak a kedvedért.
- Oks, akkor most mi jön?
- Fontos személyek ismertetése - odahozta a laptopját, és pötyögni kezdett. - Itt van Peter Cross, a producer. Miden forgatáson ott van a feleségével, Susan Cross-sal, akit a tűzvörös haj koronájáról ismerhetsz fel. Ha az asszonynak tetszik valami, az nagyon ritka, ezért mindenki meglepődött, hogy szereti a történetet.
- Ennyire kemény dió?
- Azt nem is sejted! Na jó menjünk tovább! Ő itt Rex, a rendező. Nagyon fogod kedvelni, laza, de szigorú is egyben.
- Ki ez a nő mellette? - mutattam a kis szőke hajú törpére.
- Nicole. Együtt járnak. Ő írta a forgató könyvet. akiről még tudnod, kell, az Ally, az öltöztető a filmnél. Ő varázsol rád minden apró ruhadarabot.
- Értem. De a filmen kívül neked nincs stylistod, meg ilyenek?
- Dehogynem! Monica percekre belül itt lehet!
- Mi, te ide hívtad?
- Igen, mert szükségünk van rá, ő olyan ruhát tervez neked, amit szeretnél, és olyan, mint ha az unokatesóm lenne. Imádni fogod.
Most pedig elmondom, hogy melyik részt veszitek fel holnap délután.
A rész a következő. a szerepbéli karakterem, aki teljesen véletlenül Katherine, megérkezik Los Angelesbe, és beköltözik az egyetemre.
- Várj egy percet! Pontosan miről is szól a film?
- Jaj, Anyám! Szóval a történet arról szól, hogy van egy lány, Katherine, aki ösztöndíjasan bejutott a L.A egyetem ének szakára. Los Angelesbe utazik, beköltözik az egyetemre, ahol találkozik Nick-kel, igen neki is a saját neve maradt, mert úgy gondolták, hogy így jobb lesz! Ne kérdezd mért, nem tudom! Tehát megismerkedik Nick-kel és a bandájával, akik ráveszik, hogy Kath jelentkezzen a félévi Mutasd mit tudsz versenyre. Ám a lány L.A felfedezése közben jelentkezik egy ének versenyre, ahol bizonyítani akar magának, és a szüleinek, akik soha nem gondolták róla, hogy jó valamire. A film közepén ki fog derülni, hogy a két verseny egy napon, kis híján egy időpontba esik. Katherine nem tudja, hogy mit csináljon, mert a fiúknak megígérte, hogy énekel; azt is csak azért mert bejön neki Nick, aki dobta a barátnőjét Kathért. Minden héten megmutatják, hogy mit tudnak az egyetem lakói, egy pénteki estén, sajnálatos módon Katherine nem tud elmenni az egyikre, ahol Nick-kel énekeltek volna, mert próbája van, a nagy L.A-i versenyre. Nick megtud mindent, összevesznek. A versenyek napján Kath a barátnője segítségét kéri, hogy eltudjon menni mind a két versenyre. Egy kis segítség a versenyen a fiúktól, és Kath mindenhova elér. Megnyeri az L.A-i versenyt, bár a másikat nem, de megint összejönnek, mert Nick megérti az okait a lánynak, és happy end. Mindenki boldog bla bla bla. Ezt a három oldat tanuld meg holnapra, de elég csak a saját szövegedet. Reggel 6-kor kezdődnek a próbák. Addigra Jess-el átveszitek a szöveget párszor. Oké? - mielőtt válaszolni tudhattam volna, beállított Monica.
- Sziasztok, lányok! Örülök, hogy megismerhetlek Selena! - nyújtotta a kezét Kath felé, aki értetlen képet vágott.
- Én vagyok Selena! - mondtam.
- Wow! Hát a hasonlóság az megvan! - mosolygott, majd kezet fogtunk.
- Szóval azért hívtalak ide, hogy nézd meg külső szemmel, hogy van e valami különbség köztem és Selena között, amit jobb most észre venni. - Monica lassan körbejárt minket.
- Nem hiszem. Ugyan az az alkat, csontozat, tökéletesség. Szóval ez  a csere mikor kezdődik?
- Ma délután.
- Akkor az új videóklipben már te fogsz szerepelni. Ezért kérlek, hogy október 3-án gyere a ruhapróbára. Ha még Kath nem mondta volna, én vagyok a menedzsered- Kath a kezembe nyomott egy rózsaszín könyvecskét, amit kinyitva határtidő naplóvá változott. Október 3-ára beírtam a ruhapróbát, majd Monica angolosan távozott.
- Milyen videóklip?
- A héten vesszük fel a Hit the Light című számot, a következő héten pedig Come & Get it- et. Hihetetlen, amint megjelent a Come & Get it, a producerek csak úgy kapkodtak érte. A színpadi táncát majd meg kell tanulnod, mert majdnem más lesz, mint a klipben. A videóban nem sok fog látszani a táncból, ugyanis a fele éjszaka, fele nappal fog játszódni. A Hit the Light - ot pedig csak a héten van idő megcsinálni, mert utána jön a rossz idő, és igen, be kell látni itt az október. Szerintem mehetünk! Készen állsz? - lassan, de bólintottam.
- Hívom Pault! - átballagott a konyhába, és szólt a testőrnek, hogy indulunk.
Katherine egy táskába minden életbevágóan fontos cuccát, vagyis pénztárca, telefon, smink, zsepi; belerakott.
A liftet elhagyva észrevettem a tömérdek riportert az ajtóban.
- Mi..Mit csináljunk? - érdeklődtem.
- Szép lassan kisétálunk. És ezt a cserét nem mondjuk el senkinek!- ekkor csettintett, és Paul előhúzott egy extra sötét szemüveget. Mi a? Csettint és mindent megkap? Ezt nem hiszem el! Fejébe húzta a kapucnit, és áthaladtunk az előcsarnokon. A fotósok amint észrevették, hogy jövök, vagyis trappolok, abban az iszonyat kényelmetlen lábbeliben, kattintgatni kezdték a kamerájuk, és lökdösődni kezdtek.
- Miss Moning! Csak egy kérdésre válaszoljon! - állt elém egy alacsony, kopasz hapsi, diktafont dugva a számba.
- Nem nyilatkozom! - majd Paul arrébb lökte és kinyitotta a limó ajtaját. Kath ment elől, hogy belőle minél kevesebbet lássanak. Éppen szálltam volna be, mikor egy barna hajú srác öltönyben, barna szemekkel, az én nevemet kiáltotta.
- Katherine! Kérlek várj! - furán néztem rá, de megvártam. Közben az utcát is ellepték a fotósok.
- Szia! - mondtam.
- Szia! - meghallottam Kath erőszakos köhögését az autóból.
- Fiatalok! Most megyünk vagy nem? - kérdezte Paul.
- Megyünk! - megfogta a kezem, majd beült velem a limóba.
- Katherine tudom, hogy mindent elrontottam..ő kicsoda? - mutatott az igazi Kath felé.
- Ezt nem akartam, hogy tudd, de már mindegy! Katherine vagyok, az igazi - vette le a napszemcsit  a fejéről, és bontotta szét a haját. Ennyit arról, hogy nem mondjuk el senkinek!
- Akkor ő kicsoda? És mi folyik itt?
- Nick ő itt Selena, Selena ő itt Nick! -eközben Paul már az elindította az autót, és Katherine utasítására "járkált a városban".
- Szia! - Szia! -fogtunk kezet.
- Szóval valaki elmondaná, hogy mi folyik itt? - nézett még mindig értetlenül a srác.
- Először te beszélj! Mit keresel itt? - tette a kezét a melle előtt össze K.
- Csak azért jöttem, hogy elmondjam, hogy sajnálom! Óriási hiba volt az, hogy megcsókoltalak, utána leléptem turnézni. Egész turné alatt ezen kattogott az agyam.
- És vele mi van?
- Vanessával? A brazil repülőtéren kitettük. Kapott pénz repülő jegyre, miután szakítottam vele. Csúnyán összevesztünk, és bevallottam, hogy ő már nem érdekel, mert érdeklődésem más felé fordult.
- Tehát szakítottál vele, hogy Katherinnel legyél? - kérdeztem, mire bólintott. - Hogy ez milyen aranyos. - Kath tüzet lövelt a szemével, azért az övemet kicsatoltam, és előre mentem.
Hallottam, hogy veszekedtek még egy ideig, majd Nick kiszállt a járműból előtte Kath elmondta neki a cserét, Nick pedig szintén segít nekem, illetve nekünk. Furcsának találtam, hogy alig 12 órája ismerjük egymást, és eszelte ki a tervet, és már tud róla négy ember. Paul, Nick, Monica, Jessica.

- Nagyon felidegesített ez a srác téged! - mondtam, miközben a kulcsot fordítottam el a zárban.
- Igen, kiismerhetetlen.
- Ilyen hamar megbocsájtottál neki?
- Selena!Nem bocsájtottam meg neki. Két és fél hónapon keresztül vártam arra, hogy érszre vegyen, amjd egyszer csak megcsókolt, majd eltűnt két hónapra. Kizárt, hogy megbocsájtom neki valaha! De a média előtt nagyon jóba kell lenetek. Kedves srác, ellesztek.
- Ezt, hogy érted? - intettem, hogy fáradjon beljebb az "otthonába".
- Ez a csere nagyon kemény lesz, mert alig látjuk majd egymást, ő fogod téged elkísérni minden eseményre, és ha a kamera előtti csókba beleéled magad, leütlek! - mosolygott.
- Milyen csók? - emeltem fel a hangom.
- A filmben meg kell csókolnod őt. - Hogy én csókoljam? Na az kizárt.    Életem második csókját másnak szántam...
- De ezért nem neheztelek rád, hisz én kértelek.
- Szerinted nem tudják már sokan?
- Hogy nem vagy én? Hát így könnyebb lesz, mert tudnak segíteni neked.
- Nem szorulok senki segítségére. Megoldom egyedül.
- Rendben, de legalább az első héten hagyd, hogy Jessica  meg Nick segítsen!
- Csak egy hétig! Tehát ma van október 1, hetedikén már egyedül csinálom!
- Okés, Csajszi!
- A szobám fent van, itt lent a konyha, nappali, ebédlő, dolgozó szoba, és anya hálója. Tehát tied az emelet. A második emelet egy padlás, de simán át lehetne alakítani még szobákká, de 6 vendégszoba van, ennyi elég. - mosolyogtam, miközben elindultam az emeletre.
Kathetine egyenesen az ágyra vetette magát.
- Tudom, hogy ez nem az a kényelem, amihez hozzá vagy szokva, de remélem, hogy szeretsz majd itt lakni.
- Ez ezerszer jobb, mint a hotel, ez olyan otthonos, és rettentően kényelmes ez az ágy. Azt hiszem, hogy ma nem kelek fel innen.
- Csak nyugodtan - a hangszerek melletti üllőkére ültem. - Van néhány dolog amiről tudnod kell. Nem szabad kiengedve hordanod a hajad, soha, nincs szoknya, se magassarkú. Alergiás vagyok a rákra, de imádom a csípős csirke szárnyat. Tudok gördeszkázni, de a kocsim a garázsba áll. Nem énekelek nyilvánosan, kiválóan gitározom és zongorázom. Ének csoport tagja vagyok a héten egyszer, és ha bárki megkérdezi, nem fogok jelentkezni az ének versenyre. Billyék a szomszédba laknak. Minden reggel együtt megyünk az iskolában. Az éjjli szekrényen találsz egy kicsi noteszt, benne van minden az iskoláról, hogy melyik óra hol lesz megtartva, a tanár neve, szekrény kód, és sok hasznos tudnivaló. Az aláírásom is benne van, nem nehéz.Nagyjából mindent megeszek a lencsén, rákon, és a brokkolin kívül. Nagyjából ennyi. Ja és még valami! Kirstenre, és Anne-ra vigyázz, mert idióták.
- És most nézzünk a szekrényed! - kinyitotta a két ajtót, majd beljebb ment. - Selena mond, hogy rosszul látok! Sehol egy szoknya, vagy ruha! És ez a sok nadrág! A hideg ráz.
- Mondtam, hogy nem hordok.
- Attól még, hogy nem hordassz, lehet! - sejtelmesen mosolygott. - Öltözz valami kevésbé feltünőbbe, és elmegyünk vásárolni.

                                                               ˜
Két órával később Katherine és én tíz táskányi ruhával távoztunk, amikben feltűnően sok mini ruha volt. Valamint sok cipő. Magas cipő. Eltettem egy olyan helyre, ahol még akkor sem találja meg, ha a ház darabokra esik.
Mindketten hullafáradtan estünk haza, majd még váltottunk pár utasítást egymással, majd Paul hazavitt a hotelbe, ahol a fotósok még mindig sorakoztak. A testőrök vigyáztak, hogy egy se jöhessen a közelembe, így lassan tudtam lépkedni, az instabil cipőmbe. Mikor felértem a lakosztályba, akkor tudatosult bennem, hogy egyedül vagyok. És az életem csak most kezdődött el, egy olyan élet ahol híres vagyok, és példaképnek számítok...

Chapter 2 - I am a loser not superstar!

Sziasztok!
Itt a javított változat! Jó olvasást!



*Katherine szemszöge*



Teljes életnagyságban előttem állt egy lány, aki kiköpött hasonmásom volt. A szívem vadul dobogni kezdett, mintha jelezné a végemet.  Látszólag ő is meglepődött a különös találkozáson, akárcsak én. Szemöldöke összehúzva, arcán ijedség látszódott…Ajkait szóra nyitotta, de hang nem jött ki rajtuk.



Csak néztünk egymásra kidülledt szemekkel és próbáltuk befogadni a nem mindennapi látványt.

-          -Mi a…? – ennyit sikerült kinyögnöm. Egyik kezem a mosdó szélére helyeztem, nehogy összeesek. 

Jessica kijött az egyik fülkéből, s mikor megpillantott minket azt hittem, hogy menten elájul.
Csak kapkodta a fejét az egyikünkről a másikra. Odament a mosdó kagyló elé, és elkezdte magára fröcskölni a vizet. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem csak álmodik, hanem mind a ketten ott vagyunk és úgyanúgy nézünk ki, eszeveszett sebességgel rohant az ajtó felé, s kulcsra zárta azt.

-          -Egy egyszerű kérdést teszek fel! – mondta, s lassan közelebb jött – Mégis mi történik itt? És ki vagy te? – mutatott a lányra - És mért hasonlítatok egymásra úgy, mint két tojás? – fordult most már felém is. Minden kérdést feltett, amire én képtelen voltam.

-          -Jessica! Nyugodj le! Fogalmam sincs, hogy mért hasonítunk! – csitítottam a barátnőm, mikor visszakaptam a hangom - Vagy neked van? – néztem a hasonmásomra. Nemet intett  fejével, majd a márványpultba kapaszkodott, és lassan kifújta a levegőt.

           - Na jó, ez biztos csak egy véletlen! – próbáltam oldani a hangulatot, miközben a két lány az ájulás határán volt. 

-     -Katherine! Kizárt, hogy véletlen! – emeltem fel a hangját Jessica .

-         - Katherine? Te vagy Katherine Moning? – nézett rám a hasonmás. Kicsit furának tartottam, hogy nem ismert fel, hiszen az én koncertemen van.

        -Teljes életnagyságban. – válaszomra, lerogyott a fölre a fal mellé és térdeit felhúztam, majd rákönyökölt, és két kezébe temette az arcát.

               

          -Van egy eszement ötletem! - mondtam. – Mi lenne, ha én és a másik barna helyet cserélnénk? – nézetem rájuk. Az ötlet hírtelen jött, de hatalmas durranásnak tűnt. Majd a falnak támasztotta. Ezek szerint még mindig a sokk hatása alatt volt, amiért nem hibáztatom.

      - Rendben, akkor Selena és én helyet cserélhetnénk életet! – javítottam ki magam.

         -Na az kizárt! – állt fel a földről Selena.

         -Ez nem is olyan rossz ötlet! – csatlakozott Jes.

*Selena szemszöge*


- Ez nem is olyan rossz ötlet! – csatlakozott Jes.       -  Dehogynem!- kezdtem tiltakozni. Hogy gondolja, hogy helyet cserélek egy szupersztárral? Kizárt, hogy otthagyom Billy-t, hogy felvegyek bármilyen sztár ruhát, és énekeljek. Nem az nem én lennék!

      -  Mért? - néztek rám.

      - Csak azért, mert képtelen vagyok énekelni közönség előtt, és nem tudok egy szupersztárt játszani! Van családom, barátaim, akiket nem fogok otthagyni egy ilyen hülyeség miatt! - mondtam és folyton hadonásztam a kezemmel.
      - Jaj, Se! Majd megtanítlak! – szólt Katherine.
      - De komolyan csajok, ez hatalmas lépés lenne! Selenának lenne egy kis önbizalma, Kat meg a való élet tapasztalataitól jobban, érzelmesen tudná előadni a dalokat – Jessica szólt be ismét.

    - Látom nem fogjátok fel! Én nem tudok énekelni! – mondtam hangosan.
      - Akkor halljunk egy számot, és azt eldöntjük mi, hogy mennyire tudsz! – mondták a lányok, de ekkor már a fejemet fogtam.
      - Bekapcsolom Christina Aguilera Beautiful című számát! Menni fog? – nemet intettem, de bekapcsolta. Nem volt más választásom, énekelni kellett.
Mikor befejeztem nagyra nyitott szemmel, és leesett állal néztek rám.
       - Ne legyetek meglepődve, mondtam, hogy nem tudok énekelni – szabadkoztam, majd megnéztem a telefonomon az időt. 

- Viccelsz? Ez jobb volt, mint amit valaha Kathtől hallottam! – örvendezett Jessica.
       - Köszi! – mondta az énekesnő Jesnek – De igaz van, nagyon jó volt! Mondd csak menne ez színpadon is? Tudod közönség előtt?!
       - Meg vagy te őrülve? – mondtam kétségbe esve – Ezt is alig bírtam ki!

-          Nagyszerű! Kövess engem! – majd bement az egyik fülkébe, ráállt a wc-re, majd becsúszott a szellőző nyílásba.

-   Mondd süket vagy? Mondtam, hogy nem megy! – mondtam. Nem igazán figyelt a mondandómra csak ment tovább. 

Nem kérdeztem, hogy hova megyünk, mert normális választ úgysem kaptam volna, inkább követtem Katherinet.

Mikor kimásztunk a szellőzőből egy tágas szobába értünk. Tele volt ruhákkal, cipőkkel, sminkekkel. Háttér világítás, és a levegő bűzlött a drága parfümtől.

-        -  Mit keresünk itt? - néztem körbe és poroltam le a ruhám.

-         - Énekelni fogsz egy számot, a színpadon! - mondta Kath, mintha természetes lenne amit magyaráz. Hogy mi? Nem, szó sem lehet róla!

-          -  Az kizárt! – mondtam.

-          -Ugyan mért? Hiszen gyönyörű hangod van, nagyon szép vagy, és csak egy számról lenne szó! Kérlek! – könyörgött Katherine. Nem nagyon tűnt úgy, hogy kibújhatok e hülyéség alól, inkább kezdtem beletörődni.

-          -De mi lesz Billyvel? – kérdeztem.

-          -  Ki az a Billy? – néztek egymásra.

-          - A barátom, akivel jöttem! Ott ül a közönség soraiban és arra vár, hogy visszatérjek a büféből.

-          - Hát írj neki egy üzenetet, hogy eltévedtél vagy valami, és, hogy 15 perc múlva ott vagy! – mondta Kath      félvállról, és pakolni kezdett.

-          -Rendben! - megbánva a mai összes tettemet elővettem a mobilom és pötyögni kezdtem rajta.

-          -Akkor benne vagy? Megcsinálod ezt az egy számot? – kérdezték.

-          -Igen! – erre elkezdtek ugrálni.

-          -Akkor foglalj helyet, írj üzenetet, addig összedobom a hajad! – irányított Jes.

-         - Már nem azért, de azt nem fodrász szokta? – értetlenkedtem.

-          -De igen, de már Kath hajával végzett, és kicsit fura lenne behívni újra. Csak összekötöm nyugi, aztán kapsz egy kis szempillaspirált, pirosítót, és voálá! – remegve bólintottam, írtam Billynek egy üzenetet, hogy nagy sor van a büfénél, ne aggódjon, élvezze a koncertet, 15 perc múlva ott vagyok. A lányok addig igyekeztek nem kinyomni a szemem a szempillaspirállal, mert minden egyes másodpercben pislogni kezdtem, amikor az közelebb jött a szememhez.

-    -Ne pislogj már, Selena! – förmedt rám Jessica. Vágtam egy fintort, amjd hagytam, hogy kikenjenek.

Nem kellett 2 perc már rajtam volt egy gyönyörű narancsos rózsaszínes ruha, fekete fülbevaló, fekete cipővel. Hajam szorosan hátrakötve. Készen álltam a koncertre. Legalább is szerintük...
 

                                                                                                             

   A magas sarkú cipő mindig is a halálos ellenégen volt, és mintha tudta volna, mindig ahogy léptem benne, másfele fordult a bokám. Katherine felvett egy kapucnis melegítő felsőt, napszemüveget, és szorosan utánunk jött a színpad felé. Ott álltam két lépésnyire több, mint 1000 embertől, készen arra, hogy elkezdjek egy úgy hazugságokkal teli életet. Minden elsötétült. Kath megadta az infókat: Menjek ki, álljak a mikrofon elé, és mikor rám világít a reflektor, akkor kezdjek el énekelni. Ne menjek sehova a színpadon, mert nagy a valószínűsége, hogy orra bukom.

Erőt vettem magamon, aprókat lépve a magas sarkúba, amiben már eldeformálódott a lábam, kisétáltam a mikrofonig, majd felgyúltak a fények, s énekelni kezdtem.

Magam is meglepődtem a hangomon. Oly erővel szabadult fel belőlem, mintha már régóta kitörni készülne…

Chapter 1 - One ordinary day or not?

Sziasztok!
Itt az első fejezet! Sajnálom, hogy ez nem lett nagyon izgalmas, de megígérem, hogy a többi rész jobb lesz! Kibővítve ám változás nem sok van!
Jó olvasást!



Az órám kattogására keltem. Szerda van. Gyorsan lenyomtam a gombot, hogy minél hamarabb elhallgasson a hang.
Kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe siettem. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, hajam megfésültem és befontam, majd kontyba kötöttem. Soha nem szerettem kiengedve hordani a hajam, mert mindig idegesített gördeszkázás közben, hogy az arcomba csapja a szél. Inkább maradtam a jól bevált kontynál. De mostanában, egyre nagyobb és a konty csak fonás után hozható létre.
Átsétáltam a gardróbba és felvettem egy farmert, tornacipőt és fehér pólót, afelé pedig egy sima egyszerű fekete felsőt. Soha nem követtem a divatot. Nem is nagyon érdekelt.
Felkaptam a táskám az asztalomról és lesiettem a lépcsőn. Nagy házban élek, mi tagadás. Ketten élünk itt anyuval. Apukámat egész életemben nem ismertem, és akárhányszor kérdeztem anyut felőle, mindig terelte a szót. Testvérem sincs, szóval ha Billy nem lenne, akkor halálra unnám magam. Billy a legjobb barátom. Na jó, talán nekem egy kicsit többet jelent, mint barát, de ezt soha nem vallanám be neki!
Meglepetésemre anya még itthon volt. A konyhában ült és kávét ivott. Világosbarna haja hátul feltűzve, szoknya kosztümöt, fekete magas sarkút viselt. Szemét szépen kihúzta tussal és fekete fülbevalót rakott a fülébe. 37 éves létére nagyon csinos, és egyáltalán nem látszanak rajta az öregedés nyomai.

-          Szerbusz, kincsem! – felnézett rám, majd végigmért. Semleges arccal nézett vissza a poharába. Néha úgy érzem, hogy nem ilyen lányra vágyik, hanem olyanra aki mindig kikeni magát, mini ruhákba jár, és mutatkozhat vele nyilvánosan. Ám én egyik kategóriába sem tartozom…

-          Szia, Anya. Örülök, hogy még itthon talállak, ugyanis alá kellene írnod a Párizsi papírokat! – toltam elé egy fekete mappát.

-          Rendben! Csak adj egy tollat! – mondta, és maga elé húzta a mappát. Lassan szétszedte, majd előkereste a papírokat. Nagy nehezen kiszedtem a táskámból a tollat és átnyújtottam neki. A hűtő fele vettem az irányt. Egy gyümölcsléc dobozzal a jobb kezemben, pohárral a bal kezemben ültem le a székre. Kinyitottam a papírflakont és öntöttem magamnak a narancssárga innivalóból.

-          Kész is! A csekket beleraktam! – tolta vissza a mappát.

-          Köszönöm! És mondd csak, hogy, hogy még itthon vagy? – kérdeztem, majd kortyoltam egyet az italomból. Anya ügyvéd, ezért nagyon sokat dolgozik, és szinte alig látom. L.A. egyik legjobbjának számít, így szabadságon se sokszor van, tehát úgy is lehet mondani, hogy szülői felügyelet nélkül nőttem fel. Persze Billy a szüleim helyett is vigyázott rám.

-          Ma csak nyolcra kell bemennem. – mondta.

-          Ez nagyon jó, de már elmúlt nyolc. – mondtam összeráncolt szemöldökkel.

-          Ohh..ez nem lehet igaz! Rohanok! – ugrott fel hirtelen a mellettem lévő bárszékről.

-          Mikor jössz? – néztem felé. Össze-vissza rohangált a konyhába.

-          Soká! Lehet, hogy ma már alszol! Szia! – s elhagyta a házat. Nagyot sóhajtottam, majd beletörődve, hogy egyedül maradtam lecsuktam a szemem.

Ekkor megcsörrent a telefonom. A kijelző jelezte, hogy Billy hív. Gyorsan felvettem. A beszélgetés témája az volt, hogy Billy még nem készült el és, hogy várjak még pár percet.
Felálltam a pult elől és beraktam a gyümölcslevet a frigóba. A mappámat belegyömöszöltem a hátizsákomba és megindultam kifelé. Bezártam az ajtót és megpillantottam Billy Toyota Auris-át. Majdnem azt hittem, hogy az én autóm, csak az enyém bordó, az övé pedig fekete.
Nem igazán értettem, hogy mért olyan autót kért, mint az enyém hiszen az apjáé az egyik legjobb luxusautó cég. Bármikor kérnie kellett volna, de nem ő olyat akart mint azt enyém. Soha nem fogom megérteni a férfi logikát…
Megfogtam az ajtó kilincsét, és kinyitottam az ajtót. Billy, mint mindig elképesztően jól nézett ki. Haja lazán összekócolva, mintha mindig így álna.

-          Szia, Sel. – köszönt, majd indította a kocsit. Kb. egy éve járunk autóval. Azelőtt mindig gördeszkával mentünk, legyen bármi az úti cél. De azóta eltelt egy esztendő és kinőttünk a gördeszkából. Nem mondom, hogy ha tehetjük, nem megyünk egy kört, de én közeledve a 18-hoz, Billy pedig betöltvén azt, már nem tűnik olyan jó szórakozásnak, mint évekkel ezelőtt.

-          Szia. Várod már a délutánt? – kérdeztem. Délután foci válogató lesz az új tanév tiszteletére, ami már kb. 2 hete tart. De e két hét alatt oly sok dolog történt velünk, célzok arra, hogy Billy bejutott az iskola legjobb 10 focistája közé, és arra, hogy Kirsten már a ruhámra borította az ebédjét. Éljen az iskola.

-          Igen. Szerinted nem lesz baj?

-          Jaj, ugyan mér lenne? Hiszen fantasztikus vagy, és ha téged nem vesznek fel, akkor senkit. – válaszomra csak mosolygott,  s beparkolt az iskola parkolójába.

-          Köszönöm, hogy ezt mondod, de ettől még nem vagyok nyugodt. Nagyon sokat edzettem ezért, és ha ebben az évben nem sikerül, akkor jövőre nem jelentkezek. – monda és kiszállt az autóból.  

- Ne beszélj butaságokat! Hiszen jobban imádod a focit, mint bármi mást! – mentem utána.

- Azért nem mindennél… - rám nézett, én pedig forgatni kezdtem a barna szemem.

Bementünk az épületbe és velünk szembe jött a Menő Menet. A Menő Menet tagjai: Kirsten Morrow, a fődíva, az iskola hercegkisasszonya; és a csatlósa, Anne.
Utáltam mindkettőjüket. Szerintük csak azért érdemes gimibe jönni, hogy kifutósat játszanak a folyosókon. Kétségtelenül ők uralják az iskolát. A diákok fele minden kívánságukat teljesítik és elhalmozzák ajándékokkal a Menő Menethez csatlakozó focicsapat tagjait.
A diákok másik fele igyekszik őket elkerülni és várnak a megfelelő pillanatra mikor egyszer kiállhatnak magukért. Ám ki lenne az a hülye aki Kirsten ellen kimerne állni bármibe is?!
- Szerbusz Billy! – állt meg előttünk a hercegkisasszony, s szokását megtartván, nekem ismét nem köszönt. – Hallottam, hogy jössz a fociválogatóra. Ott leszek én is. Szurkolok neked. És tudod, hogy hol ülünk. Ebédnél odaülhetnél. Egyedül. – s rám nézett.
- Ohh..kedves vagy, hogy észre vettél – mondtam gúnosan.
- Ne bízd el magad! Csak szeretném a tudtodra adni, hogy ha esetleg jelentkeznél az iskolai énekversenyre semmi esélyed lenne, szerény természetemmel szemben.
- Hagyd őt békén! És nem eszem veletek. – mondta idegesen Billy. Nem értettem soha, hogy mért lesz ideges, ha elkezdenek szekálni. Mindig megvéd, és soha nem hagyja, hogy én intézzem el. Néha attól félek, hogy azt hiszi, hogy nem tudom magam megvédeni...
- Nyugi, csak mondtam! De ha meggondolnád magad, tudod, hogy hol találsz meg! – s eltopogott Anne-val.
- Jól vagy? – kérdezte, miközben a szekrényeink felé indultunk.
- Persze, mért ne lennék? Megszoktam. De azt még mindig nem értem, hogy mért nem hagyod, hogy megvédjem magam. – s kinyitottam a szürke, hosszú szekrényt.
- Kész a töri házid? – terelte a szót. Gyorsan bepakoltam a szekrényembe a cuccomat és elővettem a történelem felszerelést és ránéztem.
- Mért tereled a szót? – kérdeztem
- Nem terelem! – mondta, a szekrényébe kutatott, rám se nézett.
- Oh, dehogynem! – s becsaptam teljes erőmből az ajtót, mire felkapta a fejét, de már csak a távolodó alakomat látta.
A történelem terembe érve nagyon mérges lettem. Állításom, miszerint szerinte nem tudom megvédeni magam, beigazolódott.
Leültem a helyemre, és fel sem álltam onnan óra végiig. Siettem matek órára. Csengő előtt fél perccel értem be,  s rajtam és a tanáron kívül, mindenki ott volt. Leültem a leghátsó padba és kinyitottam a füzetem. Billy hátrafordult hozzám és csak annyit kérdezett:

-          Haragszol? – belenéztem a két gyönyörű sötétbarna szemébe, amivel úgy megtud igézni.

Nemet intettem. Minden haragom elszállt mikor a szemébe nézem. Azt hiszem, hogy ez a szerelem.
Óráról kifele jövet Billy az iskolai énekversenyről faggatott.

-          Na ne már! Mért nem jelentkezel? Hisz olyan szép hangod van?

-          Ezt honnan veszed? Mikor hallottál utoljára énekelni? – kérdeztem tőle, teljesen jogosan. Hisz mikor utoljára nyilvánosan énekeltem ötödik volt. S azóta sok víz lefolyt már.

-          Régen! Épp ezért itt az ideje – nyaggatott tovább.

-          Billy! NEM. FOGOK. JELETKEZNI. – mondtam neki minden szót kihangsúlyozva. Berobogtam ének órára, őt a folyosó hagyva. Ének óráknak ha engem kérdeztek semmi értelme. A tanár magyaráz az elméletről és felvág a tökéletes hangjával, és minden óra elején megengedi, hogy mi is énekeljünk pár percig. Nekem nem volt ellenvetésem az ellen, hogy ne kelljen énekelni, hisz jobb ha csukva marad a szám.

Mrs. Bee beérkezett az órára. Feltette a szokványos kérdését: Ki akar énekelni, egyedül.
Természetesen Kirsten volt az egyedüli jelentkező. A tanárnő hagyta, hogy énekeljen, bár látszott a csalódottság az arcán, mert senki más nem jelentkezett.
Mikor véget ért a Fearless című szám Kristen elégedetten nézett körbe, és várta, hogy tapsolni kezdjünk, ám a terembe csend volt. A tanárnő a kínos pillanatot megszakította azzal, hogy Kirsten-nek tuti ott a helye az énekversenyen, elkezdte firkálni a füzetét.

Elérkezett az ebéd idő. A legjobb haverommal beálltunk a büfébe vezető sorba. Kirsten épp eltotyogott a salátával megpakolt tálcával a menők asztalához. Kértünk két kávét, fizettünk, s épp indulni készültünk, mikor Kirsten jött nekem. Mondanom se kell a háromnegyed doboz kávé rá borult. Hirtelen megállt a levegő a menzán. Minden szem ránk szegeződött.

-          Úristen! Mit csináltál? Jól vagy összerakva? – kérdezte nyávogva.

-          Igazad van, bocsánat! Az egészet rád kellett volna borítanom. – s a maradéknyi kávét is a ruhájára borítottam. Visszakapta a múltkori incidenst.

A pult melletti szemetesbe belehajítottam a dobozt, s indítottam a mosdóba kezet mosni. Ahogy haladtam kifele a menzából a hátam mögött hallottam a fütyülést, tapsot és nevetést. Mosolyogva léptem be a női mosdóba. Billy jött utánam, s nem állította meg a”Női mosdó” felirat.
- Hát ez óriási volt! – s csakúgy csillogott a szeme.
- Köszönöm! Kikívánkozott. – s szárazra töröltem a megmosott kezeimet.
- Van neked egy meglepetésem. Bár a Nap Meglepetése címet már elnyerted, de a második hely még lehet az enyém. – mondta és kivett egy borítékot a zsebéből.
- Mi ez? – kérdeztem, miközben elvettem tőle.
- Nyisd ki és megtudod! – hangja izgatottsággal volt teli.
Kinyitottam a gondosan összeragasztott borítékot és kivettem belőle kettő Katherine Moning koncertjegyet.
Felsikoltottam.

-          Szentséges! Hogy szerezted? – kérdeztem, s a nyakába ugrottam.

-          Apámnál vásárolta az új autóját és mivel megvolt elégedve a termékkel, kapott egy kis ajándékot. De mondok jobbat! Nem csak a holnap esti koncertre van jegyem! Mindegyikre, kivéve az utolsót, oda már nem lehet kapni. Minden jegyet eladtak, pontosan 250.000-et

-          Nem baj! A lényeg az, hogy elmegyünk! De várj csak! Te nem utálod a csajt? – álltam meg az ugrálásba.

-          Nem beszélhetnénk meg máshol, mert ez a női mosdó nagyon bizarr egy hely. – nézett rám reménykedően, mosolyogva bólintottam és kifele mentünk.

Elékezett a délután. Ami egyenlő a foci válogatóval. A lelátón ültem, nagy izgalommal. Előttem kettő sorral Kirsten és Anne foglalt helyet. A mini szerelésük ismét nagyon minire sikerült, ám nem zavartatták magukat. Kezükben tükör, hogy ellenőrízék a sminkük tökéletességét.
Néhányszor beszóltak az ebédlői incidens miatt, de nem foglalkoztam felük, mert a lényeg Billy volt, az, hogy bekerüljön.
A meccs elkezdődött. Két csapatra voltak osztva. Billy a gyengébbik csapatba került. Nem számított, hiszen egymás után lőtte be a gólokat az ellenfél kapujába. Fél kézzel, illetve lábbal megveri az iskola legjobbjait…
Le a kalappal.
A válogatónak vége volt. A fiúk elindultak az öltözőbe. Nem lehetett még tudni, hogy ki került be és ki nem, mert azt csak az öltözőbe lesz nyilvános.
A tornaterem előtti folyosón vártam. Felkaptam a fejem, mikor hangokat hallottam az öltöző felől. Billy közeledett. Odarohantam hozzá és mosolyogva felvontam a szemöldököm.
- Bent vagyok! – mondta, s átölelt.
- Látod én mondtam, mondtam.. – kántáltam, miközben a kocsihoz rángatott.
Talán nem mutatta nagyon ki, de tudtam, hogy örül….nagyon is.

*Billy szemszöge*
Este 11 múlt. Selena szobájában a földön feküdtem. Átgondoltam, hogy mi is történt ma: Sel ráborított egy egész doboz kávét Kirstenre és megúszta; felvettek a focicsapatba és holnap koncertre megyünk.
Hangokat hallottam az ágy felől. Sel volt az. Össze-vissza dobálta magát az ágyon, nehezen vette a levegőt, és nyűgös volt. Jól ismertem ezt. Minden hónapban minimum kétszer ezt csinálja. A szüleim szerint ez egy fontos trauma okozta jel. Talán az apja miatt, akit soha nem ismert. És csak néhány ember tudja kezelni és elmulasztani….köztük vagyok én is.
Felkeltem, lefeküdtem mellé az ágyba, miközben a haját simogattam és csitítottam. Felém fordul és ráfeküdt a melkhasamra. Sokszor aludt így, csak nem tudott róla. Imádtam mikor így aludt rajtam, mert éreztem minden apró szuszogását és mozgását.
Sokszor nem is aludtam mikor így aludt. Túlságosan lefoglalt, hogy csodálkozzak a szépségében.
Mindig is szerelmes voltam belé. Csak idő kellett, hogy bevalljam magamnak. Tudom, hogy nem tartja magát semminek, pedig több van benne, mint gondolná. De egyszer csak rájön. És ha segítség kell neki hozzá…hát itt vagyok! Most már csak a megfelelő pillanatot vártam, hogy elmondhassam neki, hogy ő az életem.
De mielőtt elmondanám, megkell, hogy bizonyosodjak arról, hogy ő is érez valami többet irántam…

*Selena szemszöge*
Reggel kellemes illatra keltem fel. Parfüm vagy dezodor. Esetleg mindkettő. Billy. Lassan kinyitottam a szemem és az említett személy az IPadomat nyomkodta. Elkezdtem mocorogni. Rám nézett. Szemünk találkozott. Még mielőtt elpirultam volna megszólaltam:

-          Hány óra van?

-          Csak 10.

-          Csak? Hogy lehet ilyen hamar? – kezdtem bele a játékba. Szeme ismét visszatért a képernyőre.

-          Igen, a hölgy ma nagyon korán kelt fel. Ajánlanám, hogy még aludjon egy kicsit. – mosolygott.

-          Igazán? Ha az úr mondja! – s a másik oldalamra fordultam és járni kezdett az agyam. Vajon milyen lesz a koncert? Ellátunk-e a színpadig?

Eljött az este. Felvettem kopott farmert, fehér vékonyabb felsőt, rá egy kabátot és egy sálat. KATT.
Bordó torna csukámat nagy nehezen felvettem és táskát kerestem, mikor megérkezett a szomszédom. 

            - Sel! Mi volt annak a dalnak a címe, amit délután játszottál gitáron?

            - Come back. Éneklés nélkül. – s előbújtam a gardróbból.  Kikönyörögte, hogy játszak el neki valamilyen számot a gitáron és megtettem. Énekelni már nem voltam hajlandó, több okból is: 1. Én írtam a dalt, neki. 2. Szerelmes dal. 3. nem énekelek.

-          Ja, igen! Imádtam! – mosolygott.

-          Aha! Nálad van a jegyed? – tereltem odébb a szót.

-          Igen! – mutatta fel a két ujja között az említett tárgyat.

Az autójába beülve beszélgetni kezdtünk:
- Mi a kedvenc számod, Billy? – fordultam felé.
- Honnan veszed, hogy van kedvencem? – villogtatta rám a tökéletes fogsorát.
- Tudom, hogy van! – néztem rá mosolyogva.
- Rendben, megadom magam. A kedvenc számom a More. Most boldog vagy? – elégedetten bólintottam, majd hátradőltem az ülésben. Szeretem mikor Billy vezet, mert a mellett, hogy iszonyú jól csinálja, szeretem nézni vezetés közben. Koncentrál, nyugodt és nem szekál. Ez egy ritka eset.



A koncerten hatalmas tömeg volt. Ennyi embert életembe nem láttam még. Minden második rajondónál tábla volt, valamilyen felirattal, Katherine-nek címezve.
Megkerestük a helyünket. Ekkor megszólalt a gyomrom.

-          Éhes vagyok! Elmegyek a büfébe! Kérsz valamit? – kérdeztem. Lassan felálltam felálltam a székől.

-          Nem kösz, de ne menjek veled? Nem fogsz eltévedni? – aggódott.

-          Nem, dehogy! Maradj! Nemsoká jövök - bizattam

Elindultam a büfé felé. A folyosó végén állt a sor, így arra gondoltam, hogy előbb bemegyek a mosdóba. Épp a kezemet mostam, mikor árnyék tornyosult felém.
Felnéztem. Ugyanaz az szem, száj, orr, haj, arc nézett rám, hasonló rémülettel….

Érdekességek

Sziasztok!

Ááá, megvan a 800 látogató! El sem hiszem! Köszönöm!

Gondoltam, hogy csinálok egy ilyen részt, ahol bemutatom nektem a szereplőket, akiket még nem nagyon ismertek, de megfogtok! 

Mielőtt belekezdek a szereplők ismertetésébe, bemutatnám nektek a szereplők házait, remélem nem baj.

Selena és az anyukája háza. Los Angeles egyik gazdag részében laknak, ahol egy ilyen villa, szinte átlagosnak tűnik.

Selék előszobája, ebédlője, nappalija egyben. És ott a hatalmas, gyönyörű lépcső is.

Billyék háza. Az apja és az anyja elég gazdagok, szóval egy ilyen palota nekik zsebből kijön.

Szerencsére az ő és a mi házunk elég közel van egymáshoz, így akár ár is láthatunk ha akarunk.

Belülről a házuk. Lépcső, szüllyesztett nappali, mi kell még?

Mostmár jönnek a szereplők: 

Nick

Nick, Katherine későbbi szerelme.

Zenekara, a Black Angels; amivel két jó barátjával nyűgözik le a női szíveket.

Bármit megtenne Kath-ért, épp ezért mikor tudomást szerez a cseréről, megígéri a lányoknak, hogy támogatja őket és senkinek nem szól egy szót sem.

Jennifer

Katherine legjobb barátnője. Mikor Kath-ben felmerült a szerepcsere, teljes erővel benne volt a dologban.

Selenát nagyon kedveli, ezért még bele nem jön a sztárságba, segíti útját.

Matt

Black Angels egyik tagja.

Eleinte a történetbe úgy tűnik majd, hogy szerelmes "Katherinebe", de erről szó sincs.

Neki már van egy kiszemeltje.

Jack

A Black Angels harmadik tagja.

Sajnos rossz hírem van, neki van már barátnője. Bár az ország másik felén lakik, a fontos pillanatokban mindig megjelenik!

Jack lesz Selena egyik nagyon fontos lelki támasza, aféle testvér.

Jane

Először gonosz személyként tekinthetünk majd rá a sztoriba, de Janenek is helyén van a szive, így természetesen igyekszik békébe lenni a lányokkal.

A történet végén kiderül, hogy ő igen fontos személy volt abban, hogy a lányok titokban tartsák a cserét.

Addigra már lesz barátja, és nem is akárki!

Zoey

Jack barátnője.

Írtó kedves lány, aki kiskorában találkozott már Selenával, így mikor megismerte Katherinet, azt hitte, hogy megbolondult.

Zoey egyébként szinésznő, de ha úgy adódik, akkor szivesen énekel.

Dora

Selena jó iskolai barátja, aki a " Billy dráma" után is támogatja majd.

Történetben először a Párizsnál kap nagyobb szerepet.

Ben

Ben is fontos szereplő lesz, együtt fog énekelni Selel az énekversenyen.

Az iskola honlapjának ő az egyik szerkesztője, így minden fontos dologról tud.

Cole

Dora barátja. Ő is Párizsnál csatlakozik főként a történetbe.

Kirsten

 Selena ősellensége. Mindent belead, hogy Selt a földbe tiporja és elvehesse tőle Billyt.

Bár ez sikerülni is fog...

Az énekversenyen nagyon lesüllyed a föld alá, mert aljasságokból nem kevéset eszel ki.

Anne

Kirsten csatlósa. Ha feladná a pom-pom lányos életét és elkezdene tanulni, talán még lenne belőle valami.

Esze nem sok van, de Kirsten őrültségeibe nem engedi magát belekeverni.