Chapter 5 - Essen!

Sziasztok!

Bocs, hogy későn hoztam az új részt, de indult a tanév! Na, de ne is beszéljünk erről!

Kellemes olvasását!

Xoxo, - Dorka

Éljen a vasárnap, és az egész napos próbák! Éljen Október 4!
Reggel háromkor keltem, és a testem ólom nehéznek tűnt. Kedvetlenül mentem a zuhanyzóba és szabadultam meg a pizsamámtól. Óvatosan kicsatoltam az egyetlen örök ékszert, egy egyszerű kis karkötőt lótuszvirág medállal, ami Billy szerint a tisztaságot jelenti,majd leraktam egy kis polcra. Három-négy éve kaphattam Billytől és azóta nem veszem le, kizárólag vízzel érintkezés során. Ezt még Katherinnek sem adtam oda, hiába kérte, de az sem érdekel, ha nem lesz e hiányától tökéletes az alakítás, mert soha nem fogom levenni! Ez az én kis egyetlen kincsem.

Beszálltam a zuhany kabinba majd magamra engedtem a forró vizet. Mikor kellően tiszta lettem, megtöröltem magam és felvettem a ruhám. Megfésülködtem,összekötöttem a hajam, fogat mostam, majd egy edző táskába belepakoltam a tánc órai felszerelést és rosszkedvűen dugtam a fülembe a fülhallgatómat. Morogva kinyitottam az ajtót és csak annyit mondtam Paulnak, hogy álljunk meg egy kávézónál. Bólintott, majd angolosan távoztunk a hotelből.
A limuzin már ott volt, készen arra, hogy a zenekari próbára vigyen. Holnap lesz egy kisebb koncert, ahol nyolc dalt fogunk előadni, és 3 órát próbálunk a próbaterembe majd kimegyünk a helyszínre is.
Beültem, majd az utas tér és az előtér közötti falat felhúztam.
Rosszkedvem oka az volt, hogy nagyon hiányzott Billy. Hiányzott az örökös késése, a csipkelődése, és még az is, hogy mindig megvédett, pedig semmi szükségem nem volt rá...
A rádióból szomorú zene jött, mire a szememből kicsordult egy könyv, de hamar letöröltem, szipogtam kettőt, majd adót váltottam, és hallgatni kezdtem Rihanna S&M számát. Egy-kettőre jókedvem lett és elővetem egy kis tükröt a táskámból, meg a szempilla spirálom, és igyekeztem megtenni a lehetetlent. A szempillám kifestése állva sem megy, nemhogy egy autóban ülve.
Ügyességemnek köszönhetően csak egyszer akartam kiszúrni a szemem. Ügyes vagy Selena, még egy ilyen és szemkötővel fogsz holnap színpadra álni!
Billy-t a koncert esteje óta nem láttam. Minden porcikám arra biztatott, hogy keressem meg, de tudtam, hogy rossz ötlet lenne. Rettentően hiányzott, de én döntöttem így. Na, jó nem pontosan, de belementem..
A fülbevalómmal matattam, még meg nem érkeztünk a kávézóhoz. Kiszálltam az autóból, és megkértem Paul-t, hogy maradjon a kocsiban, majd lassan besétáltam az üzletbe. Az ide járó vendégek gondolom nem voltak hozzászokva, hogy egy híresség is ott veszi meg a reggeli koffein adagját, mint ők, mert mikor beléptem a boltba, mindenki engem nézett, és oly csend támadt a helyiségben, hogy már kezdett kínos lenni. Oda sétáltam a pulthoz, majd kértem egy extra fekete kávét  Paulnak, egy normálisat magamnak és néhány sütit. Mikor megkaptam őket kifizettem, és egy jelentős méretű porravalót adtam. 
Kifele jövet mosolyogtam majd köszöntem. 

Az autónál Paul kezébe nyomtam a nem megrendelt kávéját, majd egy mosoly után beültem az autóba.
Lassan Paul is megkerülte az autót és felébredve a bámulásból, beült az autóba, majd lassan elindult. Már nem sok idő volt a megérkezésig, így összenyaláboltam a szétesett lelkem és vártam, hogy ott legyünk. Nem tudom, mi van mostanában velem, de egyre furább vagyok.
Eddig kizárólag nyári táborban táncoltam, csupán szórakozásból és a tanfolyam kedvéért. Most meg ezzel is keresem a kenyerem. Vagyis a Katherinét. Miután Billy mindig lehurrogja a táncolásom, kezdtem tartani a közönségtől. És itt van még az éneklés: eddig meg sem mertem nyikkanni, mikor egyedül kellett énekelnem, most meg arra készülök, hogy megtegyem több ezer ember előtt. És sminket viselek, meg szoknyát! Amiket normális esetben SOHA nem vennék fel. Komolyan meg kell nézetnem magam egy orvossal; ugyanis ha így haladok, akkor komoly bajok lesznek vagy Katherine-t hamarabb lecsapom, mint terveztem.
Odaértünk a koncert helyére, de még mielőtt kiszállhattam volna Paul közölte, hogy ő majd megy, és engedjem, hogy nyissa nekem az ajtót, mert neki ez a dolga. Nagy sóhajtást követően engedelmeskedtem neki, majd kiszálltam a járműből. Hiába nem ma volt a koncert napja, azért lehetett rajongókat látni " I love Katherine" felirattal. Próbáltam jó képet vágni a dologhoz, de valahogy még sem ment. Ideges voltam. Méghozzá nagyon is. Nem elég, hogy ez lesz az első koncertem, és fogalmam sincs, hogy is kell levezetni egyet, most még a bénázásomat a rajongók végig is nézik! HURRÁ! Már vártak engem, így mikor kiszálltam a kocsiból Monica karon ragadott és elindultunk egy fedett sátorba. Ahol semmi különleges nem volt, csak egy asztal tele enni-és innivalóval, valamint pár mikrofon és elektronikai cuccok, amiket nem nagyon tudtam beazonosítani, tudás hiányában. Ne azt mondok, hogy nem értek a technikához, csak azt, hogy ezek a komoly zenei berendezések hidegen hagynak, és ha netán' valamiért meg kellene tanulnom a kezelését, akkor tuti előtte elunnám az életem. Hisz rengeteg gomb, meg tekerő izé volt rajta, vagyis nagyon nem nekem való...
Az ég hangosan megdörrent, mire sokan odakapták a fejüket.
- Ne essen! Kérlek - hallottam mellettem egy mély férfi hangot és én vele ellentétben azért könyörögtem, hogy essen. Féltem ettől a koncerttől, mert szerintem a tudásom nem elegendő ahhoz, hogy megcsináljam úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy nagyon nem az igazi Katherine vagyok...
Monica közben átterelt egy teljesen telepakolt kisebb sátorba, ahol azonnal e is nyomtak a székre, és festeni kezdtek. Nem tudom, hogy mennyi ideig ülhettem ott, de hallgattam az embereket, miszerint az időjárás javulni kezd és nem lesz itt semmi baj. Fantasztikus! Sehogy sem úszom meg ezt a fellépést, még ha csak 3 dalt kell is elékelnem.