2013. október 26., szombat

Chapter 2 - I am a loser not superstar!



Sziasztok!
Itt a javított változat! Jó olvasást!



*Katherine szemszöge*



Teljes életnagyságban előttem állt egy lány, aki kiköpött hasonmásom volt. A szívem vadul dobogni kezdett, mintha jelezné a végemet.  Látszólag ő is meglepődött a különös találkozáson, akárcsak én. Szemöldöke összehúzva, arcán ijedség látszódott…Ajkait szóra nyitotta, de hang nem jött ki rajtuk.



Csak néztünk egymásra kidülledt szemekkel és próbáltuk befogadni a nem mindennapi látványt.


-          -Mi a…? – ennyit sikerült kinyögnöm. Egyik kezem a mosdó szélére helyeztem, nehogy összeesek. 

Jessica kijött az egyik fülkéből, s mikor megpillantott minket azt hittem, hogy menten elájul.
Csak kapkodta a fejét az egyikünkről a másikra. Odament a mosdó kagyló elé, és elkezdte magára fröcskölni a vizet. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem csak álmodik, hanem mind a ketten ott vagyunk és úgyanúgy nézünk ki, eszeveszett sebességgel rohant az ajtó felé, s kulcsra zárta azt.


-          -Egy egyszerű kérdést teszek fel! – mondta, s lassan közelebb jött – Mégis mi történik itt? És ki vagy te? – mutatott a lányra - És mért hasonlítatok egymásra úgy, mint két tojás? – fordult most már felém is. Minden kérdést feltett, amire én képtelen voltam.
-          -Jessica! Nyugodj le! Fogalmam sincs, hogy mért hasonítunk! – csitítottam a barátnőm, mikor visszakaptam a hangom - Vagy neked van? – néztem a hasonmásomra. Nemet intett  fejével, majd a márványpultba kapaszkodott, és lassan kifújta a levegőt.
           - Na jó, ez biztos csak egy véletlen! – próbáltam oldani a hangulatot, miközben a két lány az ájulás határán volt. 
-     -Katherine! Kizárt, hogy véletlen! – emeltem fel a hangját Jessica .
-         - Katherine? Te vagy Katherine Moning? – nézett rám a hasonmás. Kicsit furának tartottam, hogy nem ismert fel, hiszen az én koncertemen van.
        -Teljes életnagyságban. – válaszomra, lerogyott a fölre a fal mellé és térdeit felhúztam, majd rákönyökölt, és két kezébe temette az arcát.
               
          -Van egy eszement ötletem! - mondtam. – Mi lenne, ha én és a másik barna helyet cserélnénk? – nézetem rájuk. Az ötlet hírtelen jött, de hatalmas durranásnak tűnt. Majd a falnak támasztotta. Ezek szerint még mindig a sokk hatása alatt volt, amiért nem hibáztatom.
      - Rendben, akkor Selena és én helyet cserélhetnénk életet! – javítottam ki magam.
         -Na az kizárt! – állt fel a földről Selena.
         -Ez nem is olyan rossz ötlet! – csatlakozott Jes.


*Selena szemszöge*


- Ez nem is olyan rossz ötlet! – csatlakozott Jes.       -  Dehogynem!- kezdtem tiltakozni. Hogy gondolja, hogy helyet cserélek egy szupersztárral? Kizárt, hogy otthagyom Billy-t, hogy felvegyek bármilyen sztár ruhát, és énekeljek. Nem az nem én lennék!
      -  Mért? - néztek rám.
      - Csak azért, mert képtelen vagyok énekelni közönség előtt, és nem tudok egy szupersztárt játszani! Van családom, barátaim, akiket nem fogok otthagyni egy ilyen hülyeség miatt! - mondtam és folyton hadonásztam a kezemmel.
      - Jaj, Se! Majd megtanítlak! – szólt Katherine.
      - De komolyan csajok, ez hatalmas lépés lenne! Selenának lenne egy kis önbizalma, Kat meg a való élet tapasztalataitól jobban, érzelmesen tudná előadni a dalokat – Jessica szólt be ismét.


    - Látom nem fogjátok fel! Én nem tudok énekelni! – mondtam hangosan.
      - Akkor halljunk egy számot, és azt eldöntjük mi, hogy mennyire tudsz! – mondták a lányok, de ekkor már a fejemet fogtam.
      - Bekapcsolom Christina Aguilera Beautiful című számát! Menni fog? – nemet intettem, de bekapcsolta. Nem volt más választásom, énekelni kellett.
Mikor befejeztem nagyra nyitott szemmel, és leesett állal néztek rám.
       - Ne legyetek meglepődve, mondtam, hogy nem tudok énekelni – szabadkoztam, majd megnéztem a telefonomon az időt. 
- Viccelsz? Ez jobb volt, mint amit valaha Kathtől hallottam! – örvendezett Jessica.
       - Köszi! – mondta az énekesnő Jesnek – De igaz van, nagyon jó volt! Mondd csak menne ez színpadon is? Tudod közönség előtt?!
       - Meg vagy te őrülve? – mondtam kétségbe esve – Ezt is alig bírtam ki!
-          Nagyszerű! Kövess engem! – majd bement az egyik fülkébe, ráállt a wc-re, majd becsúszott a szellőző nyílásba.
-   Mondd süket vagy? Mondtam, hogy nem megy! – mondtam. Nem igazán figyelt a mondandómra csak ment tovább. 
Nem kérdeztem, hogy hova megyünk, mert normális választ úgysem kaptam volna, inkább követtem Katherinet.
Mikor kimásztunk a szellőzőből egy tágas szobába értünk. Tele volt ruhákkal, cipőkkel, sminkekkel. Háttér világítás, és a levegő bűzlött a drága parfümtől.
-        -  Mit keresünk itt? - néztem körbe és poroltam le a ruhám.
-         - Énekelni fogsz egy számot, a színpadon! - mondta Kath, mintha természetes lenne amit magyaráz. Hogy mi? Nem, szó sem lehet róla!
-          -  Az kizárt! – mondtam.
-          -Ugyan mért? Hiszen gyönyörű hangod van, nagyon szép vagy, és csak egy számról lenne szó! Kérlek! – könyörgött Katherine. Nem nagyon tűnt úgy, hogy kibújhatok e hülyéség alól, inkább kezdtem beletörődni.
-          -De mi lesz Billyvel? – kérdeztem.
-          -  Ki az a Billy? – néztek egymásra.

-          - A barátom, akivel jöttem! Ott ül a közönség soraiban és arra vár, hogy visszatérjek a büféből.
-          - Hát írj neki egy üzenetet, hogy eltévedtél vagy valami, és, hogy 15 perc múlva ott vagy! – mondta Kath      félvállról, és pakolni kezdett.
-          -Rendben! - megbánva a mai összes tettemet elővettem a mobilom és pötyögni kezdtem rajta.
-          -Akkor benne vagy? Megcsinálod ezt az egy számot? – kérdezték.
-          -Igen! – erre elkezdtek ugrálni.
-          -Akkor foglalj helyet, írj üzenetet, addig összedobom a hajad! – irányított Jes.
-         - Már nem azért, de azt nem fodrász szokta? – értetlenkedtem.
-          -De igen, de már Kath hajával végzett, és kicsit fura lenne behívni újra. Csak összekötöm nyugi, aztán kapsz egy kis szempillaspirált, pirosítót, és voálá! – remegve bólintottam, írtam Billynek egy üzenetet, hogy nagy sor van a büfénél, ne aggódjon, élvezze a koncertet, 15 perc múlva ott vagyok. A lányok addig igyekeztek nem kinyomni a szemem a szempillaspirállal, mert minden egyes másodpercben pislogni kezdtem, amikor az közelebb jött a szememhez.
-    -Ne pislogj már, Selena! – förmedt rám Jessica. Vágtam egy fintort, amjd hagytam, hogy kikenjenek.
Nem kellett 2 perc már rajtam volt egy gyönyörű narancsos rózsaszínes ruha, fekete fülbevaló, fekete cipővel. Hajam szorosan hátrakötve. Készen álltam a koncertre. Legalább is szerintük...
 

                                                                                                             

   A magas sarkú cipő mindig is a halálos ellenégen volt, és mintha tudta volna, mindig ahogy léptem benne, másfele fordult a bokám. Katherine felvett egy kapucnis melegítő felsőt, napszemüveget, és szorosan utánunk jött a színpad felé. Ott álltam két lépésnyire több, mint 1000 embertől, készen arra, hogy elkezdjek egy úgy hazugságokkal teli életet. Minden elsötétült. Kath megadta az infókat: Menjek ki, álljak a mikrofon elé, és mikor rám világít a reflektor, akkor kezdjek el énekelni. Ne menjek sehova a színpadon, mert nagy a valószínűsége, hogy orra bukom.
Erőt vettem magamon, aprókat lépve a magas sarkúba, amiben már eldeformálódott a lábam, kisétáltam a mikrofonig, majd felgyúltak a fények, s énekelni kezdtem.
Magam is meglepődtem a hangomon. Oly erővel szabadult fel belőlem, mintha már régóta kitörni készülne…

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Újra itt vagyok, le se tudsz vakarni magadról! :D
    Nagyon jó lett! A terv, hogy helyet cseréljenek és egymás életét éljék nagyon tetszik! Kíváncsi vok, hogy Billy majd, hogy reagál a cserére. Tetszett csatoltál egy képet Sel ruhájáról. :) A vége pedig...fantastic!
    Puszí Dora

    VálaszTörlés