Itt a javított változat! Jó olvasást!
*Katherine szemszöge*
Teljes életnagyságban előttem állt egy lány, aki kiköpött hasonmásom volt. A szívem vadul dobogni kezdett, mintha jelezné a végemet. Látszólag ő is meglepődött a különös találkozáson, akárcsak én. Szemöldöke összehúzva, arcán ijedség látszódott…Ajkait szóra nyitotta, de hang nem jött ki rajtuk.
Csak néztünk egymásra kidülledt szemekkel és próbáltuk befogadni a nem mindennapi látványt.
- -Mi a…? –
ennyit sikerült kinyögnöm. Egyik kezem a mosdó szélére helyeztem, nehogy
összeesek.
Csak kapkodta a fejét az egyikünkről a másikra. Odament a mosdó kagyló elé, és elkezdte magára fröcskölni a vizet. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem csak álmodik, hanem mind a ketten ott vagyunk és úgyanúgy nézünk ki, eszeveszett sebességgel rohant az ajtó felé, s kulcsra zárta azt.
- -Egy
egyszerű kérdést teszek fel! – mondta, s lassan közelebb jött – Mégis mi
történik itt? És ki vagy te? – mutatott a lányra - És mért hasonlítatok
egymásra úgy, mint két tojás? – fordult most már felém is. Minden kérdést
feltett, amire én képtelen voltam.
- -Jessica!
Nyugodj le! Fogalmam sincs, hogy mért hasonítunk! – csitítottam a barátnőm,
mikor visszakaptam a hangom - Vagy neked van? – néztem a hasonmásomra. Nemet
intett fejével, majd a márványpultba kapaszkodott, és lassan kifújta a
levegőt.
- Na jó, ez biztos csak egy véletlen! – próbáltam oldani a hangulatot,
miközben a két lány az ájulás határán volt.
- -Katherine! Kizárt, hogy véletlen! – emeltem fel a
hangját Jessica .
- - Katherine?
Te vagy Katherine Moning? – nézett rám a hasonmás. Kicsit furának tartottam,
hogy nem ismert fel, hiszen az én koncertemen van.
-Teljes
életnagyságban. – válaszomra, lerogyott a fölre a fal mellé és térdeit
felhúztam, majd rákönyökölt, és két kezébe temette az arcát.
-Van egy
eszement ötletem! - mondtam. – Mi lenne, ha én és a másik barna helyet
cserélnénk? – nézetem rájuk. Az ötlet hírtelen jött, de hatalmas durranásnak
tűnt. Majd a falnak támasztotta. Ezek szerint még mindig a sokk hatása alatt
volt, amiért nem hibáztatom.
- Rendben,
akkor Selena és én helyet cserélhetnénk életet! – javítottam ki magam.
-Na az
kizárt! – állt fel a földről Selena.
-Ez nem is
olyan rossz ötlet! – csatlakozott Jes.
- Ez nem is olyan rossz ötlet! – csatlakozott Jes. - Dehogynem!- kezdtem tiltakozni. Hogy gondolja, hogy helyet cserélek egy szupersztárral? Kizárt, hogy otthagyom Billy-t, hogy felvegyek bármilyen sztár ruhát, és énekeljek. Nem az nem én lennék!
- Mért? - néztek rám.
- Csak azért, mert képtelen vagyok énekelni
közönség előtt, és nem tudok egy szupersztárt játszani! Van családom, barátaim,
akiket nem fogok otthagyni egy ilyen hülyeség miatt! - mondtam és folyton hadonásztam
a kezemmel.- Jaj, Se! Majd megtanítlak! – szólt Katherine.
- De komolyan csajok, ez hatalmas lépés lenne! Selenának lenne egy kis önbizalma, Kat meg a való élet tapasztalataitól jobban, érzelmesen tudná előadni a dalokat – Jessica szólt be ismét.
- Akkor halljunk egy számot, és azt eldöntjük mi, hogy mennyire tudsz! – mondták a lányok, de ekkor már a fejemet fogtam.
- Bekapcsolom Christina Aguilera Beautiful című számát! Menni fog? – nemet intettem, de bekapcsolta. Nem volt más választásom, énekelni kellett.
Mikor befejeztem nagyra nyitott szemmel, és leesett állal néztek rám.
- Ne legyetek meglepődve, mondtam, hogy nem tudok énekelni – szabadkoztam, majd megnéztem a telefonomon az időt.
- Köszi! – mondta az énekesnő Jesnek – De igaz van, nagyon jó volt! Mondd csak menne ez színpadon is? Tudod közönség előtt?!
- Meg vagy te őrülve? – mondtam kétségbe esve – Ezt is alig bírtam ki!
-
Nagyszerű! Kövess engem! – majd bement az egyik
fülkébe, ráállt a wc-re, majd becsúszott a szellőző nyílásba.
-
Mondd süket vagy? Mondtam, hogy nem megy! – mondtam.
Nem igazán figyelt a mondandómra csak ment tovább.
Nem kérdeztem, hogy hova megyünk, mert normális
választ úgysem kaptam volna, inkább követtem Katherinet.
Mikor kimásztunk a szellőzőből egy tágas szobába értünk. Tele volt ruhákkal,
cipőkkel, sminkekkel. Háttér világítás, és a levegő bűzlött a drága parfümtől.
- - Mit
keresünk itt? - néztem körbe és poroltam le a ruhám.
- - Énekelni
fogsz egy számot, a színpadon! - mondta Kath, mintha természetes lenne amit
magyaráz. Hogy mi? Nem, szó sem lehet
róla!
- - Az kizárt!
– mondtam.
- -Ugyan
mért? Hiszen gyönyörű hangod van, nagyon szép vagy, és csak egy számról lenne
szó! Kérlek! – könyörgött Katherine. Nem nagyon tűnt úgy, hogy kibújhatok e
hülyéség alól, inkább kezdtem beletörődni.
- -De mi lesz
Billyvel? – kérdeztem.
- - Ki az a
Billy? – néztek egymásra.
- - A barátom,
akivel jöttem! Ott ül a közönség soraiban és arra vár, hogy visszatérjek a
büféből.
- - Hát írj
neki egy üzenetet, hogy eltévedtél vagy valami, és, hogy 15 perc múlva ott
vagy! – mondta Kath félvállról, és pakolni kezdett.
- -Rendben! -
megbánva a mai összes tettemet elővettem a mobilom és pötyögni kezdtem rajta.
- -Akkor
benne vagy? Megcsinálod ezt az egy számot? – kérdezték.
- -Igen! –
erre elkezdtek ugrálni.
- -Akkor
foglalj helyet, írj üzenetet, addig összedobom a hajad! – irányított Jes.
- - Már nem
azért, de azt nem fodrász szokta? – értetlenkedtem.
- -De igen,
de már Kath hajával végzett, és kicsit fura lenne behívni újra. Csak összekötöm
nyugi, aztán kapsz egy kis szempillaspirált, pirosítót, és voálá! – remegve
bólintottam, írtam Billynek egy üzenetet, hogy nagy sor van a büfénél, ne
aggódjon, élvezze a koncertet, 15 perc múlva ott vagyok. A lányok addig
igyekeztek nem kinyomni a szemem a szempillaspirállal, mert minden egyes
másodpercben pislogni kezdtem, amikor az közelebb jött a szememhez.
- -Ne pislogj már, Selena! –
förmedt rám Jessica. Vágtam egy fintort, amjd hagytam, hogy kikenjenek.
Nem kellett 2 perc már rajtam volt egy gyönyörű narancsos rózsaszínes ruha,
fekete fülbevaló, fekete cipővel. Hajam szorosan hátrakötve. Készen álltam a
koncertre. Legalább is szerintük...
A magas sarkú cipő mindig is a halálos ellenégen volt, és mintha tudta
volna, mindig ahogy léptem benne, másfele fordult a bokám. Katherine felvett
egy kapucnis melegítő felsőt, napszemüveget, és szorosan utánunk jött a színpad
felé. Ott álltam két lépésnyire több, mint 1000 embertől, készen arra, hogy
elkezdjek egy úgy hazugságokkal teli életet. Minden elsötétült. Kath megadta az
infókat: Menjek ki, álljak a mikrofon elé, és mikor rám világít a reflektor,
akkor kezdjek el énekelni. Ne menjek sehova a színpadon, mert nagy a
valószínűsége, hogy orra bukom.
Erőt vettem magamon, aprókat lépve a magas sarkúba, amiben már
eldeformálódott a lábam, kisétáltam a mikrofonig, majd felgyúltak a fények, s
énekelni kezdtem.
Magam is meglepődtem a hangomon. Oly erővel szabadult fel belőlem, mintha
már régóta kitörni készülne…
Szia!
VálaszTörlésÚjra itt vagyok, le se tudsz vakarni magadról! :D
Nagyon jó lett! A terv, hogy helyet cseréljenek és egymás életét éljék nagyon tetszik! Kíváncsi vok, hogy Billy majd, hogy reagál a cserére. Tetszett csatoltál egy képet Sel ruhájáról. :) A vége pedig...fantastic!
Puszí Dora